Ünnepvárás....

December közepére minden Ausztriában dolgozó ismerős és ismeretlen visszatér a munkahelyére.

Még egy utolsó látogatás a barátoknál, egy utolsó hajvágás a fodrásznál, és csomagolás, indulás.

A szezon elkezdődik, akár van hó, akár nincs.

Karácsonykor és szilveszterkor minden hotel tele lesz, és aranyáron adják a lakosztályokat.

Pont most hallottam egy ötcsillagos hotelről, ahol az ünnepi időszakban egy kétszemélyes lakosztály ára 6 éjszakára 20 ezer Euro.

Hát, számold ki, hogy ehhez te hány szezont robotolsz.

Az ünnepekből Hotelmitarbeiterként annyit érzékelni, hogy egyre nagyobb a feszültség, egyre őrültebb a rohanás, mindennek és mindenkinek a maximumot kell nyújtani, nem is kérdés, ilyen árak mellett mit várnak el a vendégek és a vezetőség.

Akár recepción, akár a bárban vagy, tökéletes formát kell nyújtanod, de nincs ez másképp a Hauskeepingen, a konyhán és a Techniken sem. 

Nagy a nyomás mindenkin, az ünnepvárásból egy hoteldolgozónak csak az marad, hogy legyen már vége.

Nem is tudod eldönteni, jobb-e ha ezekben a napokban beszélsz az otthoniakkal, vagy inkább lefekszel aludni, netán elmész bulizni egyet, hogy kiereszd a gőzt.

A legtöbb helyen január közepéig szabadságstop van, szerencsés esetben a heti szabadnapokat megkapod, de nemritkán 10-12 napot húzol le napi 8-12 órában.

Én személy szerint most nem tudom, mi a rosszabb.

Az, amikor egyedül voltam a családtól távol a Finkenbergi túlvilágban, vagy az, amikor ennek a tapasztalatnak a birtokában tudom, hogy valakik, akiket szeretünk, egyedül lesznek Szenteste.

Hát, fiúk, kitartást nektek ott távol, nekünk meg itthon.

Nálatok mikor van karácsony?

Bár a hivatalos naptár szerint még csak advent második vasárnapjánál tartunk, nálunk már volt karácsonyi vacsora és fadíszítés.

És nem csak nálunk. 

Ahogy beindul a téli szezon Ausztriában, úgy tűnik el egyre több ismerős hosszabb-rövidebb időre. 

Aki pedig szeretne a családjával karácsonyfát díszíteni és ünnepi menüt enni, az vagy megteszi ezt december elején, vagy majd a januári egy-két napos szabadsága alatt.

A mi családunkban is volt már karácsonyi vacsora január végén is, amikor az Angliában dolgozó testvéremék haza tudtak jönni.

Az, hogy a szezonmunkásoknak az ünnepek alatt dolgozni kell, nem kérdés. 

Aki szerencsés, az szenteste nem dolgozik, és legalább skypon ott tud lenni a családjával, de van, amikor az ember azt gondolja, jobb inkább dolgozni, és nem gondolkodni, nem arra gondolni, mennyivel jobb lenne otthon.

Persze, felmerül a kérdés, hogy egy nagyobb doboz legó, egy nagyobb kocsi vagy a kifizetett ház megér-e ennyit; aki soha nem dolgozott távol a szeretteitől vagy akinek nem dolgozott távol valakije, csak legyint most, és továbblép.

De akinek valóban lépni kell, mert nem elég neki a minimálbér, az most elindul, újra elindul, és maradnak a félig üres házak, a csonka családok, és a december eleji karácsonyok.

A nehezebb annak, aki megy. 

De aki marad, és egyedül bámulja a feldíszített fenyőt, mint én most, az is úgy érzi, meg fog bolondulni.

A tévéből, internetről ömlenek a karácsonyi reklámok, filmelőzetesek, dübörög a mennyből az angyal, közben pedig egyre nagyobb a forgalom a soproni kivezetőn. És a legtöbben nem csak a Bécsi adventi vásárig mennek.

Jó utat és boldog karácsonyt nektek!

Álomból valóság?

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni és a miérteket keresni, hogy is került a kezembe a porszívó, a legfontosabb motivációm az volt, hogy egyszer újra a saját szakmámban fogok dolgozni, egyszer nem kell majd mindenféle szakbarbár főnök elvárásainak megfelelni, és egyszer lesz egy saját honlapom.

Addig meg túlélek, közben írok, tapasztalatot szerzek, és pénzt keresek.

Az elmúlt időszakban a Tiroli álmok pihenőn volt, mert az észak-német szigeten, Sylten töltött szobalánykodásról nem írtam, nem írhattam, a munkaszerződésünk ezt nem tette lehetővé.

Szobalánynak lenni ott sem volt könnyű, de a szabályok és az elvárások sokkal egyértelműbbek voltak, mint Tirolban.

Már Sylten elkezdtem írni azt a honlapot, amivel sikerült a szakma egyik legnagyobb elismerését megkapni, a hevizre.hu kategóriájában az Év Honlapja lett 2013-ban.

Hogy sikerült ezt elérni? Ki támogatott ebben? Miként lehet, hogy egy szobalány a főszerkesztője ennek a turisztikai portálnak?

Senki nem támogat, baráti kezdeményezésre és a felmerülő piaci igényekre reagálva kezdtük el a munkát, a kezdeti időszakban a napi 8 órás szobalánykodás mellett, a 2 ezer km távolságot skypon áthidalva ötleteltünk, és írtam.

Ha becsuktam, becsukom a szemem, Hévíz, a Balaton előttem van, hallom a víz hangját, érzem a kénes szagot, látom magam előtt a jellegzetes tájat.

Egy idő után azonban fizikailag is jelen kellett lenni, ezért a biztos fizetést és a kényelmesen berendezett életet magam mögött hagyva beleugrottam a bizonytalan magyar valóságba.

A konkrét weboldalról, arról, hogy pontosan mi is lesz ez, babonából sem beszéltünk, csak írtunk, fotóztunk, szerkesztettünk, írtunk, fotóztunk. Sejtelmesen csak annyit árultam el, hogy egy projekten dolgozok és mellette gőzerővel oroszul tanulok. Sem a családom, sem a barátok nem tudták, nem értették, mi lesz ebből.

Igazából én sem tudtam.

Sikerült a legjobb technikai fejlesztő céget megbízni, az MKM csapata a legprofibb a magyar turisztikai portálok szerkesztésében, könnyű és jó velük dolgozni.

Olyan szakmai tudás birtokában vannak, hogy ötleteik, tanácsaik megkérdőjelezhetetlenek, nem kell napokig vitázni velük egy-egy menüpont vagy egy-egy színárnyalat kérdésén. Mindenki teszi a dolgát, mindenki a tudása legjavát teszi a projektbe, és bízik a másik tudásában.

Ezen kívül minden más döcög, küzdök, küzdünk a valósággal.

Az, hogy az oldal létrejött, és díjat nyert, bebizonyította, hogy kapcsolatok és jobbra vagy balra állás nélkül is lehet magas minőségű munkát végezni.

Az, hogy ezért a munkáért nem kapok sem multicéges fizetést, sem kényelmes önkormányzati bért, az, hogy ezt a projektet a szobalánykodással megkeresett pénzből tudom megvalósítani, na, az nem látszódik sehol.

Van egy felület, ami a mai kor igényei és a saját maximalista elvárásaink szerint elkészült, de ez csak a kezdeti lépés.

Bővíteni, fejlődni szeretnénk, keressük a kapcsolódási pontokat, partnereket.

Akár Tirolban, akár itthon vagytok, nézzetek be Hévízre és lájkoljátok az oldalt.

Az év honlapját.

Köszönöm.

Mennyi pénz kell az elinduláshoz?

Sokan kérdezitek tőlem, mennyi pénz kell az elinduláshoz, el lehet-e indulni szinte nulla forinttal a külföldi munkahelyre. Van egy rossz hírem. Nem.

Számolni kell azzal, hogy megtankolod a kocsidat, autópálya matricákat veszel, vagy megveszed a vonat/buszjegyet, amivel kijutsz az osztrák munkahelyedre. Ez nem olcsó.

Van, ahol nem kapsz egyenruhát, de lehet hogy csak cipőt, inget vagy nadrágot kell venned adott színben, színekben, ez is pénzbe kerül.

Nem tudod biztosan, milyen szállást kapsz, ott szükséged van-e valamire, azt sem tudod előre, milyen az étkezés, lehet, hogy kell ennivalóra, italra is költened. Ebben jó hír, hogy az alapélelmiszerek nagy része olcsóbb, mint Magyarországon. Fizetést csak egy hónap múlva kapsz, ha minden jól megy. Jó esetben a kaucíót majd ebből vonják le, és nem előre kell kifizetned a szállásodért.

Ha akarsz kommunikálni a családoddal, barátaiddal, akkor bizony szükséged van egy osztrák internetre, és ha nem akarsz horror telefonszámlát, akkor egy külföldi mobilszámra is.

Ez mind pénzbe kerül, és ne felejtsd el, hogy az első hetekben próbaidős leszel, amikor akár te, akár a munkáltatód azt mondhatja, köszönöm, ennyi. És akkor haza is kell jutni valahogy vagy továbbállni a következő munkahelyre.

Ha be akarsz illeszkedni a munkatársak  közé, akkor néha egy-egy kávéra vagy italra beültök esténként, ez sem ingyen van. Ha borravalós a munkád, ezt később észre sem fogod venni, ahogy azt sem, hogy a kedvenc csokidból, kekszedből is mindig van otthon, mert feleannyiba sem kerül, mint otthon. 

Ha cigizel, akkor vagy otthon spájzolsz be, és viszel magaddal, vagy kint költesz erre elég sokat.

Ha nem végeztél hasonló munkát korábban, mint amire vállalkozol, akkor a tested is jelez, minden porcikád fájni fog, erre vitaminokat, krémeket vehetsz.

Pénz nélkül nem tudtok elindulni, konkrét összeget nem tudok mondani, de számolnotok kell a kiadásokkal.

És akkor még nem néztük meg, mi minden marad otthon, aminek rezsiköltsége, havidíja akkor is van, ha nem használod. Telefon-, internet-előfizetés, bankszámlavezetési díj, biztosítások és a víz, villany, gáz alapdíjak.

Ezekhez pedig járulékosan még mindenkinél hozzájönnek a hiteltörlesztések, a gyerekek iskolai/óvodai költségei és még sorolhatnám.

Érdemes előre számolni, és nem meglepődni.

Hogyan keress munkát Ausztriában?

Nekem egy évvel ezelőtt kb. három percem volt eldönteni, hogy tényleg ki akarok-e menni szobalányként dolgozni Tirolba, vagy még tengődök egy ideig az ügynökségek és a nem fizető cégek hálójában otthon. 

Kétségkívül, a legegyszerűbb módja a biztos munkának, ha egy ismerős ajánl be, és az ő segítségével, tapasztalatával vágsz neki. 

Ebben viszont ott a rizikó, hogy se magadat, se őt ne hagyd a slamasztikában, ha mégsem válnál be.

Mert egészen más elméletben azon gondolkodni, hogy ezer eurót fogok keresni havonta, hú, de jó lesz, mint két nap alatt felszámolni a normális életet, és elindulni valami egész ismeretlen világba.

Most, hogy már kicsit belelátok ebbe, és a mostani munkámat már saját magamnak találtam, el tudom mondani, hogy tényleg nem könnyű normális helyet kifogni. És sokszor az ezer euró sem ezer euró.

Először ismét szögezzük le, hogy én csak azoknak ajánlom az ausztriai, németországi munkákat, akik legalább alap szinten kommunikálnak németül. Szóba, írásban, telefonon.

Ha nem magyar ügynökséggel vágsz neki az álláskeresésnek, akkor már a hirdetéseket is németül olvasod a neten. Van jópár álláskereső portál, a hogastjob.at, hotelcareer.at, ams.at, hotel-job.net csak a legnagyobbak. Rá kell szánnod az időd, regisztrálnod kell a különböző oldalakon, és minden nap figyelni az új hirdetéseket.

Kell szerkesztened egy német nyelvű, fényképes önéletrajzot, amiben, ha szobalány vagy házmester akarsz lenni, nem kell ecsetelned a sikeres reklámprojektjeidet vagy üzletkötéseidet, mert nem érdekel senkit. Elérhetőségek, végzettségek, nyelvtudás és a vendéglátásban, szállodaiparban szerzett tapasztalatok a fontosak. Ha nem tudsz önéletrajzot szerkeszteni, akkor tölts le egy sablont a netről, és írd be az adataidat, vagy kérjél meg egy ismerőst, hogy segítsen ebben.

Ha igazán aktívan keresel, akkor napi 20-50-100 címre is tudsz önéletrajzot és kísérőlevelet küldeni. A kísérőlevélben nem kell ecsetelned, hogy mennyire gáz a gazdasági helyzet otthon, és hogy kocsi és/vagy lakáshiteled van, ezért akarsz váltani. Mindenki ezért vág bele.

Ne keseredj el, nem fogsz mindenhonnét választ kapni, de lényegesen nagyobb arányban kapsz udvarias, köszönjük nem te kaptad az állást válaszokat, mint a magyarországi pályázatoknál.

Nem fogsz az első napon vagy az első héten egyből pozitív választ kapni, de ne add fel. Minden nap küldözgess, a nagy számok törvénye alapján egyszer csak megcsörren a telefonod. És akkor beszélned kell, németül.

Elsősorban telefonos interjúval kezdenek, itt te is kérdezel, ők is kérdeznek. Amit mindenképpen tisztázz, az a pontos munkafeltételek, feladatok, bér, szállás és ellátás. Ha szóban elmondanak valamit, akkor kérjél egy szerződést emailen, hogy minden rögzítve legyen.

Nem kell mindenhova kimenni egy napos próbamunkára, valahol az első két hétben döntik el, hogy véglegesítik-e a munkaszerződést, vagy sem.

Ha már aktívan keresel, tudnod kell, mikor kezdenél, ez az egyik legfontosabb kérdés. Nem biztos, hogy hetekig várnak rád, bár most még a téli szezon előtt járunk, de van ahol egy-két napon vagy héten belül kell kezdened.

A következő bejegyzésekben a be nem váltott ígéretekről, az állásközvetítő cégekről és a korrekt munkahelyekről (akik tényleg bejelentenek, akik tényleg kifizetnek, és akik nem lepra szállást adnak) írok majd.

Addig is jó keresgélést mindenkinek.

Golden Blog

Neveztem a tiroli álmokat a Golden Blog versenyen.
Kérlek, ha tetszettek a bejegyzések, akkor szavazz rám ezen a linken.
A helyi.érték kategóriában indultam, Álom munka néven.
Ha hasznosnak találtad az eddigi írásokat, akkor légyszi, lépj be a golden blog oldalra a facebook azonosítóddal, és szavazz rám!
Ha van időd, oszd meg ezt a bejegyzést, én pedig cserébe írok még sokat.
Sylten, Tirolban, a világon mindenhol.

Újabb álmok

A tiroli álmok egy időre Syltre költözik.

Elsőre bocsánatot kérek, amiért az itthoni újra beilleszkedésről nem írtam, nem írok, elég csak annyi, hogy aki volt már távol az otthonától, tudja, barátságok elkopnak, újak alakulnak egy-egy szezonra, aztán mész tovább, amerre az utad visz. 

Igazán kevés ember az, aki melletted marad, akit engedsz maradni, aki talán megért, és akit te is megértesz.

Arról, hogy itthon minden drágább, mint Ausztriában, szintén nem érdemes bejegyzést írni, erről szólnak a napi hírek, ezért költjük el külföldön a külföldön megkeresett Eurónkat. És ezért szűntetjük meg a magyar bankszámlánkat, telefon és internet előfizetésünket.

Arról sem írtam, hogy a Balaton a tanúhegyekkel most is lenyűgöz, de az emberek, akik itt maradnak dolgozni, rabszolgaként, szinte éhbérért szolgálják a még mindig kiskirályként élő helyi vállalkozókat. Aki tud, továbbáll.

Menni kell az álmokért, pályázni az új helyekre, és remélni, hogy nem egy újabb hárpia lesz a főnökünk. Erre garancia nincs, de én megpróbálom máshol folytatni, és nem ugyanabban a hotelben.

Irány Sylt, egy észak-német sziget, ami ugyan jóval messzebb van Tirolnál, de egy újabb kaland, újabb világszép hely vár rám.

Megnézem, milyen a Zimmermadchenek élete a németeknél.

Erről a Szilva Sylten blogomon olvashattok majd.