Hogyan keress munkát Ausztriában?

Nekem egy évvel ezelőtt kb. három percem volt eldönteni, hogy tényleg ki akarok-e menni szobalányként dolgozni Tirolba, vagy még tengődök egy ideig az ügynökségek és a nem fizető cégek hálójában otthon. 

Kétségkívül, a legegyszerűbb módja a biztos munkának, ha egy ismerős ajánl be, és az ő segítségével, tapasztalatával vágsz neki. 

Ebben viszont ott a rizikó, hogy se magadat, se őt ne hagyd a slamasztikában, ha mégsem válnál be.

Mert egészen más elméletben azon gondolkodni, hogy ezer eurót fogok keresni havonta, hú, de jó lesz, mint két nap alatt felszámolni a normális életet, és elindulni valami egész ismeretlen világba.

Most, hogy már kicsit belelátok ebbe, és a mostani munkámat már saját magamnak találtam, el tudom mondani, hogy tényleg nem könnyű normális helyet kifogni. És sokszor az ezer euró sem ezer euró.

Először ismét szögezzük le, hogy én csak azoknak ajánlom az ausztriai, németországi munkákat, akik legalább alap szinten kommunikálnak németül. Szóba, írásban, telefonon.

Ha nem magyar ügynökséggel vágsz neki az álláskeresésnek, akkor már a hirdetéseket is németül olvasod a neten. Van jópár álláskereső portál, a hogastjob.at, hotelcareer.at, ams.at, hotel-job.net csak a legnagyobbak. Rá kell szánnod az időd, regisztrálnod kell a különböző oldalakon, és minden nap figyelni az új hirdetéseket.

Kell szerkesztened egy német nyelvű, fényképes önéletrajzot, amiben, ha szobalány vagy házmester akarsz lenni, nem kell ecsetelned a sikeres reklámprojektjeidet vagy üzletkötéseidet, mert nem érdekel senkit. Elérhetőségek, végzettségek, nyelvtudás és a vendéglátásban, szállodaiparban szerzett tapasztalatok a fontosak. Ha nem tudsz önéletrajzot szerkeszteni, akkor tölts le egy sablont a netről, és írd be az adataidat, vagy kérjél meg egy ismerőst, hogy segítsen ebben.

Ha igazán aktívan keresel, akkor napi 20-50-100 címre is tudsz önéletrajzot és kísérőlevelet küldeni. A kísérőlevélben nem kell ecsetelned, hogy mennyire gáz a gazdasági helyzet otthon, és hogy kocsi és/vagy lakáshiteled van, ezért akarsz váltani. Mindenki ezért vág bele.

Ne keseredj el, nem fogsz mindenhonnét választ kapni, de lényegesen nagyobb arányban kapsz udvarias, köszönjük nem te kaptad az állást válaszokat, mint a magyarországi pályázatoknál.

Nem fogsz az első napon vagy az első héten egyből pozitív választ kapni, de ne add fel. Minden nap küldözgess, a nagy számok törvénye alapján egyszer csak megcsörren a telefonod. És akkor beszélned kell, németül.

Elsősorban telefonos interjúval kezdenek, itt te is kérdezel, ők is kérdeznek. Amit mindenképpen tisztázz, az a pontos munkafeltételek, feladatok, bér, szállás és ellátás. Ha szóban elmondanak valamit, akkor kérjél egy szerződést emailen, hogy minden rögzítve legyen.

Nem kell mindenhova kimenni egy napos próbamunkára, valahol az első két hétben döntik el, hogy véglegesítik-e a munkaszerződést, vagy sem.

Ha már aktívan keresel, tudnod kell, mikor kezdenél, ez az egyik legfontosabb kérdés. Nem biztos, hogy hetekig várnak rád, bár most még a téli szezon előtt járunk, de van ahol egy-két napon vagy héten belül kell kezdened.

A következő bejegyzésekben a be nem váltott ígéretekről, az állásközvetítő cégekről és a korrekt munkahelyekről (akik tényleg bejelentenek, akik tényleg kifizetnek, és akik nem lepra szállást adnak) írok majd.

Addig is jó keresgélést mindenkinek.

Április

Mit jelent nekünk itt az április?

Hogy ebben a hónapban már megyünk haza!!!
Haza.

Nem is tudom elmondani, mennyire hiányzik. Nem is tudom elmondani, mennyire nem hittem el magam sem, hogy hat hónapig kibírom itt.

És kibírtam. Sőt. Lesz jópár dolog, ami innét fog hiányozni majd.
Persze, most már visszafelé számoljuk a napokat, hogy már csak 19, már csak 18 és fél, már csak 18, 17. És még szabadnapok is lesznek.
Ha Amanda elméletét nézzük, akkor már itt sem vagyunk. Ő már február közepén azt mondta, csak egy hónap van vissza, mert az a két hét a februárból már nem számít, meg az a pár nap az áprilisból sem. Szóval már csak pár nap.
Mennyi mindent meg akarunk nézni még itt! Mennyi helyet megnéznénk a nyáron, hogy milyen lehet, ha kizöldülnek a rétek, ha virágoznak a fák.
Még az is lehet, hogy visszajövünk. Az is lehet, hogy még egy szezont lehúzunk. Persze, egy másik hotelben majd.
Mert sok mindenre jó egy ilyen távollét.

Sok új dolgot megtanultam a világról, magamról és a kapcsolatokról, barátságokról vagy látszatbarátságokról. Arról, hogy mi történik az emberekkel, ha több száz kilométer választja el őket egymástól, arról, hogyan szűnnek meg kapcsolatok, és hogyan alakulnak ki új kötődések.
Megtanultam másképp értelmezni a pénzt, az értékeket, másképp kihasználni a szabadidőmet, másképp feltöltődni, megtanultam dolgozni.
Megtanultam elviselni, ha irányítanak, megtanultam sírás nélkül szembenézni a napokkal, erősebb lettem, önálóbb, tudom, hogy a végesnek hitt erőm mögött még óriási tartalékok vannak.
Tudom, hogy nem tudnak legyőzni most már. Bármit meg tudok tenni, bármit meg is fogok tenni, hogy talpon maradjak. Most már nyugodt szívvel vágok neki újra egy hasonló szezonnak, már nem fogok görcsölni azon, hogy otthon vissza tudok-e csöppenni a „karrierem” világába.
Sok mindent „elvett” talán az életemből ez a fél év, de az igazán fontos dolgok nem változtak. És közben annyi csodát láttam a világból, amire másképp nem lett volna lehetőségem, hogy most azt merem mondani, érdemes volt belevágni.
Már csak 17 nap ebben a fura álomvalóságban.