Ha az álmaink magasra szállnak, meg kell küzdenünk értük
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ausztria. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ausztria. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 5., csütörtök

Országimázs?

Lassan több magyar rendszámú autó lesz itt a hegyekben, mint osztrák. És a nagy részük nem pihenni, telelni jön, hanem dolgozni. Mi köze van ennek az országimázshoz?

Hát, elég sok.

Miközben a szakmailag nem túl nagyra értékelt magyar országimázs kampányok futnak Európa szerte, nem kevés pénzt elköltve a meleg és hidegvizes csapokra, nem beszélve a mostani politikai és gazdasági sajtóvisszhangról, addig az európai átlaglakosság, aki megengedheti magának, hogy luxus körülmények között síeljen, karácsonyozzon, annyit lát a magyar valóságból, hogy ide Ausztriába a pincérek, síoktatók, szobalányok jó része Magyarországról jött dolgozni, mert otthon a negyedét sem keresné meg ennek a pénznek.

Vagy mit gondol egy átlagos osztrák egyetemista arról, hogy az anyukájának miért magyar Zimmermadchenei vannak? Akik tanárok, szállodai menedzserek, marketingesek vagy logisztikai vezetők voltak otthon? Miért nekem kell magyarázkodni, hogy otthon 120 ezer Ft-ból nem lehet fenntartani egy kocsihiteles háztartást, miközben az átlag fizetés még ennél is kevesebb?

És miért nem szégyen, hogy itt a borravalónk is több, mint otthon a munkanélküli segély?

Mutogathatjuk a lovaskocsis alföldi képeket, a termálvizeket vagy a Balatont prospektusokban, tévéreklámokban, tarthatunk kiselőadást arról, hogy mennyire szép és vonzó a hely, ahol születtünk, de a világ mégis csak azt látja, hogy magyar orvosok dolgoznak Angliában, hogy London és Anglia tele van magyarokkal, nem beszélve Tirolról.

És tudom, sokan azt gondolják, ez a menekülés a könnyebb út-nekik javaslom, jöjjenek ide pár napra-de mivel pénzből élünk, és valósítjuk meg az álmainkat, egyre többen vágunk neki, legalább egy-egy szezonra.

Hiába tanultunk otthon, hiába értünk el egy bizonyos szintet a saját szakmánkban, most nem tudják, és leginkább nem akarják megfizetni azt, ami az agyunkban van.

Így marad, hogy kampánytervek és szlogenek helyett csak a porszívóra kell figyelnem, meg arra, hogy szépen megágyazzak, nem kell azon stresszelnem, hogy sikeres lesz-e a fészbuk kampány, vagy időben elkészül-e egy grafika.

Csak cseppmentesre kell törölnöm a Villeroy wc kagylókat, és nem ennek a porcelán cégnek a kávéskészletét kell csomagolnom karácsonyi céges ajándéknak a kiemelt ügyfelek részére.

Persze, ehhez el kell viselnem a pszichikai hadviselést, amivel letörnek bennünket nap mint nap, el kell tűrni, hogy az osztrák főnökök gyakran töbre értékelnének egy csótányt, mint bennünket, hogy a szabadnapjainkkal úgy játszanak, ahogy ők szeretnék, hogy nem írhatjuk be a túlórákat, és hogy rendszeresen ellenőrzik még a ruhásszekrényünket is a saját szobánkban, de nem adom fel. Még nem. A saját imázsom kedvéért.

2011. november 28., hétfő

Zimmerstunde


A Zimmerstunde azt jelenti, hogy ket reszben dolgozzuk le a napi 10 orat. Reggel hetkor a szokäsos feladatokkal kezdünk, es fel egyig minden vältozatlan. Ha nincs örület, akkor ebed utän el lehet menni, szobära, hogy räpihenjünk az esti müszakra. Nälunk, Zimmermädcheneknel ilyen alkalom hetente kb. egyszer van, de a pincereknel, mosogatoknäl többnyire mindig ez a beosztäs. Mert nekik ugye este van tennivalojuk a vendegekkel.

Amikor mi vagyunk esti müszakosok, akkor mit is csinälunk?

Kitakaritjuk a lifteket, lepcsöhäzakat, betesszük az ablakokat-direkt irtam igy-es mosunk, szäritunk, hajtogatunk mäsnapra. Elökeszitjük minden emelet törlö ruhäit, külön a wc-k, külön a fürdök, külön a szobäk reszere, mäs-mäs mososzert adagolva hozzäjuk, es emeletenkent szortirozzuk a dobozokat.

A reggeli vasaläshoz elöhajtogatjuk az etterem reszere a teritöket/szinenkent is välogatva, magunknak pedig az ägynemüket, aztän hajtogatunk törölközöket, köntösöket.

Le kell ellenörizni a szaunavilägot, igazän gyilkos dolog csak a wc-ket csekkolni es szemetet szedni egy olyan helyen, ahova en is befeküdnek. Annyira kellemes illat van, olyan nyugodt a legkör, hogy legközelebb talän egesz veletlenül eltevedek, es egy szaunakabinban talälnak meg.

Es az esti ügyelet resze, hogy nälunk van egy telefon, amin a recepciosok tudnak hivni bennünket. Mert a vendegeknek este jut eszebe, hogy ö mäs pärnät szeretne-többfele meret es töltet rendelhetö, vagy hogy kicsi rä a köntös, es szeretne nagyobbat, vagy epp elfelejt valaki a gyerekenek kiskanalat hozni, es azt kell keresni nekik. Vagy tul puha vagy tul kemeny az ägy matraca, es kezdhetjük elöröl a szoba rendbetetelet-miutän egyedül egy fel szällodän keresztül behuzzuk az uj matracot a szobäba.

Ha szülinapos vagy häzassägi evfordulos valamelyik vendeg, es napközben elfelejtik, akkor nekünk kell szobät is dekorälni, amig a vendeg vacsoräzik.

Es ha valaki nagyon pronlemas napot fog ki, akkor mehet akär port is törölni este 10-kor, mert a kedves vendeg ugy eszlelte, hogy nem volt megfelelö a napi takaritäs, es ö nem tud porban aludni.

Vagy ha egy gyerek vagy jol bebulizott felnött összehänyja magät, akkor is csörög a telefon. Es indul a kaland. Szerencsere ezt csak hallottam meg, azt hiszem, az a pär ora zimmerstunde nem eleg rä, hogy erre lelkileg räkeszüljek.

Es mindezt persze mosolyogva, este 11-ig. Közben egy füzetbe irjuk, mit is csinälunk, merre järunk, hogy a fönökünk mäsnap ellenörizni tudja, minden megvolt-e.

Mondjuk, ha a vasalozsinort nem huzom ki a vendegek vasaloszobäjäban, akkor a füzetet se fogja senki lapozgatni, mert leeg a häz.

2011. november 16., szerda

Zuhatag


Felfedeztem két vízesést a szálloda közelében. Ezek tíz perc sétára vannak a hoteltől, így bármikor könnyen el lehet bújni a világ elől, vagy akár csapatostul ki lehet vonulni az erdőbe, és kicsit felverni a csendet.

Télen még szebb lesz majd, amikor a hatalmas hóban bukdácsolhatunk, vagy majd olvadáskor, amikor sokkal több víz zúdul le a hegyről.
Nyáron pedig akár fürdeni is lehet bennük, addig pedig néha munka közben kapok a nyakamba egy adag vizet.
Hogyan?
Amikor egy hiper-szuper zuhanykabint kell tisztára mosni, törölni.

Tudjátok, amikor folyik a zuhanyrózsából a víz fentről, van egy vízsugár hasmagasságban, és van egy vízcsap a lábnál is. És ezekhez legalább három csap tartozik. A zuhanyt úgy kell kitakarítani, hogy ecetes vízzel szivaccsal a csapokat, zuhanyrózsákat, a kabin falat is le kell mosni, majd ezt vízzel leöblítjük, és a végén csont szárazra kell törölni az egészet. Cseppmentesen.
Na, ha sikerül a zuhanykabin üvegét lesikálni, akkor jöhetnek a csapok, majd a zuhanytálca alja. Mivel nem túl nagy a kabin, és a csapokkal sem mindig vagyok képben, könnyen kapok egy felső vízmosást a nyakamba. Amitől nem csak vizes leszek, hanem az üveg is vízcseppes.
Lehet újra kezdeni mindent. Vizesen.
Az első zuhanykabinom ráadásul egy kör alakú, részben opálos, részben átlátszó üvegű csoda volt. A szintidőt ötször túlléptem, míg végeztem vele. Többször indultam haza közben, de Erika türelmesen biztatott. Miliciddel, ecettel, gumikesztyűben és anélkül, szivaccsal, frottír kendővel, négykézláb és ágaskodva is próbálkoztam, többször a sírás és a röhögés határán jártam, mire kész lettem vele. Persze, szerintem nem lett tökéletes, izgultam is, hogy ha visszahívnak az ellenőrzésen, akkor hogy küzdök meg vele siräs nelkül újra. Szerencsére az első zuhanykabinom átment a rostán, gondolom a vendégek azóta már többször kiélvezték minden előnyét.

2011. november 12., szombat

Harc a matraccal

Lassan ket hete probälok tökeletes Zimmermädchen lenni. Mivel az elväräsok eleg magasak, van nehäny "aprosag", amivel nap mint nap megküzdök. Szo szerint.

Azt mondjäk, hogy 2-300 matrac utan lazän menni fog nekem is, de most meg többnyire a matracok gyöznek abban a harcban, amikor feszesre kell huzni rajtuk a lepedöt.

Adott ugye egy matrac, aminek a vasatgsäga ugy 5 es 10 cm között vältozik. Van egy es van ketszemelyes is, meg van a potägy.

A matracokon van matracvedö, ami jo esetben egy meretü a matraccal, de van, ami csak derekmagassagig er.

Na, erre kell a gumis lepedöt ugy felhuzni, hogy tök feszesen, siman älljon a vegen. Nem lehet gyürött sem a sarkoknäl, sem a közepen, es nem gyürödhet meg alatta a derekvedö sem.

Figyeltem Anitäek technikäjät. Jobb kezben a lepedö, bal kezzel a matracot lazän megemelik, terddel kitämasztjäk-ez a matrac vastagsägätol függöen akär több kilo is lehet-majd hirtelen mozdulattal elöbb a fejresz jobb es bal oldalära huzzäk a lepedöt, majd egy gyors oldalhajlässal a läbreszen is megcsinaljak ugyanezt. Nem csuszik ki semmi, feszes minden, es mär huzzäk is az ägynemüt.

Nälam az aläbbi jelenet zajlik:

Lepedö meregetes, melyik a rövid es hosszu oldal. Matrac megemeles kezzel, lepedö felhelyezese a pärnäk alatti reszre. Majd a könnyed läbbal emelek es hajolok resznel vagy kicsuszik az egesz a kezemböl, vagy en is borulok az ägyra. Ha tul puha a matrac, azert benäzok, ha tul kemeny, akkor azert. Közben persze összegyüröm az matracvedöt is.

Ha sikerül egyböl bebujtatnom mind a negy sarkot, akkor a feszesitessel babralok egy jo ideig.

Az egyik nap sikerült ezt a mutatvänyt annyira tökeletesitenem, hogy Amanda kollegina mär sirva röhögött velem. Aztän ma Melinda mär direkt a könnyebben felhuzhato lepedöket hozta nekem.

Köszi, csajok, a türelmet, igyekszem.

Ti pedig, akik vendegek vagytok a szällodäkban, ertekeljetek ezeket a tökeletes ägyazäsokat.

Folyt. köv a pärnäkkal es a takarokkal hamarosan.






2011. november 6., vasárnap

Milyen nap van?

Az elmult hat napbol hatot vegig dolgoztam. Azt, hogy milyen nap volt, onnet tudom, hogy a szobäkban meg a teve ujsagot is kötelezö toväbblapoznunk a megfelelö dätumhoz, hogy ezzel se kelljen a vendegeknek färasztani magukat. Van olyan lakosztäly, ahol a furdoszobäban is van teve.



Ha uj vendeg erkezik, akkor neki be kell kapcsolni a szälloda sajät 24 oras csatornäjära a tevet, ebböl tudom, hogy a napokban milyen idö lesz, es milyen programok lesznek a környeken. Vagy a szällodäban. Ez az ado a szälläsunkon is foghato, persze.


Mivel a telefon nem lehet nälam napközben, es nekem nincs karoram, mert idegesit, az idöt vagy a templomtornyon nezem, vagy a harangozast szämolom. Mert folyton kerdezgetni azert ciki lenne, hogy meg mennyi van vissza a napbol.


Hat, igy visszaolvasva eleg kenyelmetlen az ekezet nelküli betük lätvänya. Bocsi.


A cimben levö milyen nap vanra a legjobb välasz, ha szabadnap van.


Ez is közeledik, holnap mär csak fel napos leszek, es 9re megyek, fel 3kor vegzek, kedden es szerdän viszont be se kell mennem dolgozni.


A heti beosztäst mindig szombaton ällitjäk ossze, es a kiadhato szabadnapok tenyleges szäma is ekkor derül ki. Mert ha telthäz van, nincs megälläs. Nekem meg van ket lecsusztatos probanapom, amit novemberben kapok vissza.


December 15-ig kb. normäl müködessel megy a hotel, aztän kezdodik az örült hajsza. Karacsony, szilveszter, es siszezon, äprilis közepeig.


Meg kell erösödnöm, fel kell töltödnöm a hegyekböl energiäval a jövö heten.


Ma persze munka utän meg volt egy közel ket oras meetingünk. Igen. Ma vasärnap volt.


Nekem nem. Nekünk nem a civil idöszämitäs szerint zajlik az eletünk, aki räszänja magät, hogy Tirolban vagy bärhol a vilägon vällal vendeglätos munkät, annak nem lesz hetvege, nem lesz karäcsony es szilveszter sem. Vagy majd csak tavasszal. Egyszer. Amikor hazamegy.


Mär csak fel nap, es vegre nekiindulhatok felfedezni a környeket.