Lefagyva

Napok óta mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet, hajnalban közelített a mínusz húsz fokhoz is.

Ebben az időben még a kocsik sem indulnak be, az enyém be se pöccen, talán majd tavasszal.

Szerencsére, egy-két, a télre jól felkészült autós azért akad a Mitarbeiter házban, így nem késtünk el akkor sem, amikor Kata csúcskocsija is csak nyekkent egyet -kettőt, és csend.

Nem csak az volt ijesztő, hogy akkor most mi van a járgánnyal, hanem az is, hogy abban a hidegben esetleg fel kell mászni a hegyre.

Nem kellett, és délutánra a kocsit is bebikázták, az enyémet majd a szabadnapomon, de előtte megint ki kell szedni a hó alól. Mert ugye, a hó is esik. Tél van, telihold, jéghideg.

Ez napközben kicsit módosít az ablakpucolási módszerünkön is, na, nem úgy, hogy mostantól nem kell megpucolni, hanem most szárazzal törlünk csak. Rövid ujjú pólóban, az erkélyen. Nekem az első ilyen nagyon hideg napon fel sem tűnt, hogy kint tombolnak a mínuszok, hiszen ragyogott a nap, a szobákban is jó meleg volt, így egy pillanat alatt varázsoltam egy elég hosszú jégcsíkot az ablakpucoló kendőmmel a beutazós szoba erkélyajtó üvegére. Ahogy szárazzal próbáltam menteni a dolgot, csak még rosszabb lett a helyzet, az üvegajtó benti fele ráadásul hirtelen bepárásodott-tudom, fizika, de abból soha nem voltam jó-és dupla munkát csináltam magamnak fél perc alatt.

Amire még figyelni kell, azok a lefagyott hamutálak az erkélyeken. Ugye, el kell mosni, majd csontszárazra törölni, hogy ne tapadjanak két másodperc alatt az asztalhoz.

A napi C vitamin adagomat is megdupláztam, hiszen a szobákat ilyenkor is szellőztetjük, míg rendbe tesszük, és nem túl jó érzés a hátamnak, amikor a takarók formázgatása és emelgetése közben kapom a jéghideg, friss hegyi levegőt.

Sikeresen meg is fázott a derekam, hát, én eddig el sem tudtam képzelni, amikor mások mondták, hogy sajog a derekuk, miközben lépnek. Na, kipróbálhattam, élesben. Ez tényleg durva volt, majd bepisiltem minden egyes lépésnél, matracemelésnél. Lóbalzsammal kenegettem, pár nap alatt helyre jött, szerencsére, de jobban kell figyelni ezután.

Bár, elég nehéz úgy négykézláb fürdőszobát vagy lépcsőszegélyt mosni, hogy ne lógjon ki a hátunk, hiszen az egyenpólók nem túl hosszúak, azért kint az utcán, meg itthon sálat vagy plédet tekerünk magunk köré. Igazi matuzsálem mamik vagyunk ilyenkor.

De már minden nap világosabb van ötkor, amikor végzünk, megyünk kifelé a télből.

Addig is még sok jeges őrület vár bennünket, hamarosan éjszakai szánkózásra megyünk, aztán tandem paplanernyős ugrásra a havas hegyek közé. És még felfedezésre váró hütték is vannak a környéken.