Lebegés

Bár nem ebben a szezonban fogok megtanulni síelni, mert az össze-vissza szabadnapok miatt esély sincs egy kurzust elvégezni, a magán órákra meg sajnálom a pénzt, azért a hófödte hegyeken lécek nélkül is el lehet tölteni egy-egy napot.

Persze, jól fel kell öltözni, hótaposó csizma, síkabát, polár pulcsik és harisnya, na meg sapka, sál, kesztyű és napszemüveg.

Ha a munkahelyen kér valaki igazolást, hogy szezonmunkás, akkor 20% kedvezményt kap a sífelvonónál.

Ha a völgyben köd van, az még nem jelenti azt,

hogy a hegyen is az lesz, vagy nem egész nap.

A Penkenhez vezető felvonónál a minap szerencsénk volt, mert a délután egy részében ragyogóan sütött a nap, alattunk a tejfehér felhőkbe borult völgy és falvak, felettünk a kék ég.

Persze, közben beborult, ahogy a csizmás képen is látszik, már nem volt tiszta az idő, nem is jó ilyenkor síelni sem, hisz csapja a szél a szemedbe a hópelhyeket.

De kiváló alkalom beülni egy hüttébe, és felmelegedni egy Bombardinoval, vagy raclettel.

(A nevekre kattintva a koktél és az étel leírását találod a másik blogon.)

A hüttékben az a jó, hogy mindig jó a zene, hogy sok a jókedvű síelő és snowboardos, na, és elég nagy a választék a forró italokból.

Nincs is jobb, mint egy-két-három Bombardino mellett ücsörögni, nézni a hegyeket, és átbeszélgetni

, átnevetni a délutánt. Persze, otthoni szemmel talán kicsit furán hangzik, hogy délután kettőkor már túl voltunk az első becsípésen, de ilyenkor egy nagy séta a hóban, és kezdhetjük megint.

Ahhoz is kell erőt gyűjteni, hogy sorban álljunk az ebédért, amit helyenként a szabad ég alatt kell megrendelni. Igazi látványkonyha, sül a raclette, pörögnek a grillcsirkék, serceg a kolbász és a serpenyős krumpli. De legalább mínusz 10 fok van fent, és ahogy elnéztem, a pult mögött állók is folyamatosan kapták a védőitalt. Meg is érdemlik.

Mint ahogy mi is megérdemeljük ezeket a lazítós délutánokat, a hütték között a felvonókon lebegve. Nincs stressz, nincs baj a világgal, hisz a felhők felett süt a nap. Csak fel kell jutni.

Ilyenkor az sem baj, ha nincs céges telefon, nincs céges kocsi, hiszen este ötkor befejezzük a munkát, és nem kell izgulni, hogy este hányan kattintanak a hírlevélre, hogy telefonközelben legyünk, hátha a főnöknek eszébe jut egy jó ötlet este nyolckor, vagy izgulni azon, hogy a másnapi tárgyaláson mivel tudjuk csökkenteni a kiadásokat.

Néha boldogabbnak érzem magam a hegyekben, mint otthon a nagyvárosi dzsungelben.

Kevesebb a harc, több a pénz, és többet látok a világból, mint egyébként.

Könnyebben ki tudunk kapcsolódni, könnyebben áldozunk pénzt az élményekre, és van idő megélni, átélni a szépet.

És ahogy telnek a hónapok, az otthoni kapcsolatok is átértékelődnek, fontosnak vélt emberek maradnak el, és egészen új barátságok születnek.

Egy dolog biztos, akárhol is lebegek a világban, a szüleimre és a testvéreimre mindig számíthatok. A többi pedig melléklet.