Ünnepvárás....

December közepére minden Ausztriában dolgozó ismerős és ismeretlen visszatér a munkahelyére.

Még egy utolsó látogatás a barátoknál, egy utolsó hajvágás a fodrásznál, és csomagolás, indulás.

A szezon elkezdődik, akár van hó, akár nincs.

Karácsonykor és szilveszterkor minden hotel tele lesz, és aranyáron adják a lakosztályokat.

Pont most hallottam egy ötcsillagos hotelről, ahol az ünnepi időszakban egy kétszemélyes lakosztály ára 6 éjszakára 20 ezer Euro.

Hát, számold ki, hogy ehhez te hány szezont robotolsz.

Az ünnepekből Hotelmitarbeiterként annyit érzékelni, hogy egyre nagyobb a feszültség, egyre őrültebb a rohanás, mindennek és mindenkinek a maximumot kell nyújtani, nem is kérdés, ilyen árak mellett mit várnak el a vendégek és a vezetőség.

Akár recepción, akár a bárban vagy, tökéletes formát kell nyújtanod, de nincs ez másképp a Hauskeepingen, a konyhán és a Techniken sem. 

Nagy a nyomás mindenkin, az ünnepvárásból egy hoteldolgozónak csak az marad, hogy legyen már vége.

Nem is tudod eldönteni, jobb-e ha ezekben a napokban beszélsz az otthoniakkal, vagy inkább lefekszel aludni, netán elmész bulizni egyet, hogy kiereszd a gőzt.

A legtöbb helyen január közepéig szabadságstop van, szerencsés esetben a heti szabadnapokat megkapod, de nemritkán 10-12 napot húzol le napi 8-12 órában.

Én személy szerint most nem tudom, mi a rosszabb.

Az, amikor egyedül voltam a családtól távol a Finkenbergi túlvilágban, vagy az, amikor ennek a tapasztalatnak a birtokában tudom, hogy valakik, akiket szeretünk, egyedül lesznek Szenteste.

Hát, fiúk, kitartást nektek ott távol, nekünk meg itthon.

Nálatok mikor van karácsony?

Bár a hivatalos naptár szerint még csak advent második vasárnapjánál tartunk, nálunk már volt karácsonyi vacsora és fadíszítés.

És nem csak nálunk. 

Ahogy beindul a téli szezon Ausztriában, úgy tűnik el egyre több ismerős hosszabb-rövidebb időre. 

Aki pedig szeretne a családjával karácsonyfát díszíteni és ünnepi menüt enni, az vagy megteszi ezt december elején, vagy majd a januári egy-két napos szabadsága alatt.

A mi családunkban is volt már karácsonyi vacsora január végén is, amikor az Angliában dolgozó testvéremék haza tudtak jönni.

Az, hogy a szezonmunkásoknak az ünnepek alatt dolgozni kell, nem kérdés. 

Aki szerencsés, az szenteste nem dolgozik, és legalább skypon ott tud lenni a családjával, de van, amikor az ember azt gondolja, jobb inkább dolgozni, és nem gondolkodni, nem arra gondolni, mennyivel jobb lenne otthon.

Persze, felmerül a kérdés, hogy egy nagyobb doboz legó, egy nagyobb kocsi vagy a kifizetett ház megér-e ennyit; aki soha nem dolgozott távol a szeretteitől vagy akinek nem dolgozott távol valakije, csak legyint most, és továbblép.

De akinek valóban lépni kell, mert nem elég neki a minimálbér, az most elindul, újra elindul, és maradnak a félig üres házak, a csonka családok, és a december eleji karácsonyok.

A nehezebb annak, aki megy. 

De aki marad, és egyedül bámulja a feldíszített fenyőt, mint én most, az is úgy érzi, meg fog bolondulni.

A tévéből, internetről ömlenek a karácsonyi reklámok, filmelőzetesek, dübörög a mennyből az angyal, közben pedig egyre nagyobb a forgalom a soproni kivezetőn. És a legtöbben nem csak a Bécsi adventi vásárig mennek.

Jó utat és boldog karácsonyt nektek!