Remélem, túl vagyok a szezon leghosszabb hetén, ami most konkrétan 12 napig tartott, pihenőnap nélkül.
Tanulságos volt, sok szempontból.
Egyrészt, túléltem, pedig nem gondoltam volna, főleg aznap reggel, amikor még félálomban szenderegtem az ágyban, és felvettem azt a hülye telefont. Amin a főnök hívott, hogy mégsem lehetek szabad, be kell menni dolgozni, sofort, mert valaki lebetegedett.
Sírtam. Nem kicsit, nagyon. Testileg, de leginkább lelkileg viselt meg, hogy semmi feltöltődés, végre, sütött a nap, embernek akartam öltözni, ehelyett be kell mennem dolgozni. Sofort.
Semmi lustálkodás, semmi délutáni kávézgatás, hanem munka. Amúgy is másfél hete dolgoztam már, minden este túlórával, amit nem írhatunk be a jelenléti ívbe, amúgy is egy napot kaptam volna a heti kettő helyett, és akkor ezt is elvették tőlem.
Dühös voltam az egész világra, Tündire, aki beteg lett, a főnökre, aki behívott, és apura, aki azt mondta, hogy meg tudom csinálni, be kell mennem, most már nem adhatom fel.
Miért én, miért nekem? A hülye farsangozó vendégeket meg főleg utáltam.
És még az sem vette fel a telefont, akinek a hangjára ébredni szerettem volna.
Nem volt persze tiszta fehér pólóm sem, abban sem voltam biztos, hogy a fehér nadrág alatt nem a piros alvós bugyim van, miközben baktattam fel a hegyre.
Végtelenül magányosnak éreztem magam, végtelenül távol voltam mindentől, amit szeretek, és hiába ragyogott a nap, hiába volt vakítóan kék az ég, én utáltam minden pillanatot.
Igen, van, amikor nagyon gyenge vagyok, igen, van, amikor úgy érzem, nem éri meg itt lenni.
Az első bleibés szobát még szipogva csináltam meg, de aztán Meli segített átlendülni a holtponton, szeretem ezt az erős kicsi lányt, aki mindig nevet, viccelődik, bármennyire nehéz is itt. Azon már délután én is csak röhögtem, hogy a Mitarbeiter Hausba is nekünk kellett takarítani, és szokás szerint túlóráztam is. A szabad napomon. Túlóráztam…
A következő két napon 10-re kellett csak mennem, ennyi pihenés jutott a hétre.
Azért pedig végtelenül szégyelltem magam, hogy aput hívtam, és hogy dühös voltam rá. Hiszen neki még nehezebb lehet a távolból erőt önteni belém, messziről támogatni, és bíztatni. És persze igaza van, kibírtam, kibírom, sokkal erősebb tudok lenni annál, mint aminek hiszem magam.
Holnap viszont nem veszem fel a telefont. Mert végre szabad leszek. És végre kiélvezhetem a hegyeket, az erdőt, a kávézókat, a hüttéket, és még shoppingolni is megyek.
Mert van munkám, mert van jó fizetésem, és mert megérdemlem. És megtehetem.
Tudom, sokan cserélnének velem. Néha én is veletek. De már olvad a hó.
Kitartás! Igenis végig tudod csinálni! Most már hamarosan vége a szezonnak, és ha hazajössz ebbe a poros koszfészekbe, még vissza fogod sírni ezeket az időket! És így, ahogy mondod, van jó fizetésed, munkád, és majd itthon elköltöd, ha ott nem megy! :)Gondolj arra, hogy tényleg hány ember cserélne veled!
VálaszTörlésÉn egyébként gyárban dolgozom, állandó éjszaka, ahol szintén nem mindig leányálom az élet, de a pénzért elviselem. Mert nekünk magyaroknak sajnos sokmindent le kell nyelni a jó fizetésért!
Szilva!
VálaszTörlésUtólag már majd büszkeséggel gondolsz vissza erre: "még erre is képes voltam"!
Remélem, kipihented egy kicsit magad!
Hajrá!
Üdv!
Szia! Köszi!
TörlésSikerült a szabadnapon aktívan pihenni, a másik blogra hamarosan töltöm fel a Milchbar kalandokat!
Ismét szivemből szóltál...pont ma volt egy mélypontom pedig csak egy hete vagyok ujra kint. De tudom hogy nem mostanában fogok hazamenni...és már most honvágyam van. Tényleg nem jönnék ki ha találnék otthon normális munkát végre, az sem érdekel ha csak a harmadát keresem...
VálaszTörlésValamit valamiért tartja a jó mondás! Örüljetek h kint vagytok mások mint én csak próbálnak kijutni és mindig falakba ütköznek !!:(
TörlésDe havan valami jó tippetek vagy taktikátok kijutásra szívessen fogadom
Az én rekordom 23 nap egyben..., de igen olvad a hó, lassan vége a szezonnak :)
VálaszTörlésHúúú, a 23 nap nagyon durva! Igen, olvad a hó! És holnap március! :)
TörlésIrjad csak hogy mennyit túlóráztál. A szezon végén meg ha nem akarnak fizetni tedd a főnök orra alá a papirod. Ha azt mondják nem fizetnek akkor mond mész a munkaügyre. Azonnal fizetni fognak. Mert ha tudod bizonyítani mennyit dolgoztal nyert ügyed van.
VálaszTörlésLaci, ezt nehezen lehet bizonyÍtani. Nálunk a jelenléti Ívben 22:30 van Írva, pedig általában nem addig dolgozunk. Ezt az Ívet minden héten aláÍrjuk, s nem mehetek oda a főnökhöz reklamálni, hogy ez Így nem korrekt, mert azt fogja mondani, hogy: nem tetszik? Van helyetted más.
VálaszTörlésA munkaidő 22:30-ig van, de mi minden nap 23-ig, sőt még tovább dolgozunk. A rekord idáig hajnali egy óra volt, decemberben. A legnehezebb az, hogy mindegy, mikor végzel, reggel 08:30-kor újra munka. Senkit sem érdekel az, hogy tudtál-e aludni, vagy nem.
Munkaugyre kell menni itt nagyon szigorúan nézik ezeket a dolgokat. Amúgy meg szerintem találsz jobb helyet is mint szobalany ha nem jutsz előbbre.
TörlésSzia! Már olvasom a blogodat egy ideje, mivel én is hasonló cipőben járok, csak az ország más (Svájc), és elvileg felszolgáló vagyok, de gyakorlatilag mindent velem csináltatnak szobáktól kezdve hólapátoláson át a konyhai munkákig.. És múlt héten pontosan ugyan ezen estem át, amit leírsz, bár nekem "csak" a 8. szünet nélküli napon jött a kiborulás, amikor is félszabadnap helyett sofort mennem kellett dolgozni, mert sok a vendég.. Nagyon kibuktam, hogy itt semmi életem nem lehet, csak a munka, sírtam is, összevesztem anyukámmal (aki mellesleg ismer téged elvileg), hogy hiába mondja, hogy kibírom, mert nem értheti meg, milyen is itt igazából, szóval totál összedőlt bennem minden. Azt persze nem is sejtettem, hogy még ezután 6 napig nem lesz szabadnapom, fél nap sem... Tehát 14 összesen, ez volt a karácsonyi- újévi rekord is. Kitartást neked! Én szerencsére 10 nap múlva "szabadulok"! :)
VálaszTörlés