Hóhelyzet, megint

Már két órája a meleg szobában vagyok, és vagy húsz percet álltam a forró zuhany alatt, mégis csak lassan olvadnak ki az ujjaim.

Miért is? Ma megint esett a hó.

Igen, tél van, esett itt már sokszor, azt hittük, megmutatta minden arcát, és most már lassan a tavasz jön.

Ma napközben a hotelszobákból láttuk, hogy esik a hó, azt viszont nem érzékeltük, hogy mennyi, és azt sem, hogy ehhez elég erős szél is társul. Ötkor a kocsiig is alig tudtunk elvergődni, kb. 20 centi friss hó borította, az út is elég csúszós volt, de Kata kocsija mindig, mindenen átment, na, meg hólánc is volt a csomagtartóban, ezért nem gyalog indultunk le a hegyről, hanem kocsival. A főúton nem is volt baj, de a Mitarbeiter Haus enyhe emelkedőjén, ami kb. 20 méteres, nem tudtunk feljönni.

A teljesség igénye nélkül címszavakban, tőmondatokban próbálom visszaadni azt az egy órát, amíg sikerült beállni a parkolóba. Magyarul és németül vegyesen kiabáltunk, ketten, négyen, hatan.

A káromkodásokat kihagyom, de mindenki kedvére rakosgassa a megfelelő helyekre.

Szerinted felmegyünk?

Ne viccelj, te mindenhol felmész, adj gázt, nagy lendület!

Kicsúszik, nem megy. Visszatolatok, megprobáljuk újra.

Megpróbáljuk újra?

Hívom Zolit!

Toljam? Vagy állj be ide?

Ide? Tolassak? Nem látok ki!

Baszki, tíz perc múlva kezdenem kell, álljatok már el az útból! Állnánk, nem látod?

Na, nekitolatok a hófalnak, bssza meg,

Hólánc?

Ja, lehet! Jönnek Zoliék!

Ő majd felhozza!

Neee, eltorlaszolta a kanyarnál az a köcsög. Mit csinál? Hóláncozik!

Mi is? Aha! És lapátoljunk!

Megfagytam.

Én már rég!

Mosolyogj, fotózok! Mit csinálsz? Most tényleg fotózol, te szerencsétlen?

Menj be, megfagysz, úgyse tudsz mit csinálni! Miért te tudsz? Várjunk!

Toljuk!

Gurulj vissza!

Én vissza nem gurulok, ha már eddig feljöttem!

Ancsa, ez új sapka? Cuki!

Ez a kicsi piros itt valamelyik recepciósé? Oké, akkor nem baj, ha rácsúsztál!

Rácsúsztam?

Neeem, tartjuk!

Sütit kér valaki? Miiit? Most kaptam csomagot! Neeee!

Hóláncotok van? Van! Eeeez? na ne, ezzel nem mentek fel!

Álljatok már el az útból, hogy mások felmehessenek!

Toljátok már, hogy felmehessünk!

Elszállta kuplung, szerintem.

Néézd, szikrázik! A hólánc?

Akkor sem hagyom itt, felvisszük!

Neee lapátolj már, nem ér semmit!

Toljad! Nem férek hozzá!

Nem érzem az ujjaimat!

Ez a köcsög tényleg bemegy?

Hol a sapkám? Rámfagyott a kesztyű!

Akkor holnap gyalog megyünk?

Forró zuhanyt akarok!

Menj előre forralt bort csinálni!

Nem bíírok lépni sem!

Toljad, meglesz!

Rátekeredett! Majd flexxel levágjuk.

Kocsi a parkolóban, a fehér dolgozós nadrágok és kabátok, sálak, sapkák sártól, kipufogófüsttől, hólánctól feketék, a kesztyűk ránkfagytak, mert közben a szél folyamatosan tolta ránk a havat.

Ennyire még soha nem fáztam. De megoldottuk, akármennyire is esélytelen volt.

Mert kell egy csapat! Most pedig forró tea, C vitamin, Neocitrán, mandarin, és narancs kombó.

A forralt bor bor hiányában elmaradt.