Hólánc

A magyar télhez szokott autósokat, autókat ez a zillertali havazás kicsit megborította. Van, akit szó szerint, szerencsére nekem még sikerült megtartani magam a szerpentineken. A hólánc, mint kötelező tartozék nem vicces táblakiírás csak, a buszok, hókotrók és a személyautók is ezzel közlekednek, ha esik a hó.

Én egyelőre még csak a csomagtartóban szemezgetek vele, ha nagyon behavazik, akkor aznap inkább gyalogolok, vagy bízok a szerencsémben, hogy felérek az utolsó kanyarban is anélkül, hogy a kocsi alá kelljen másznom.

Ha valaki rutinos, akkor 2 perc alatt fel tudja szerelni ezt a fura láncot, ha valaki béna, akkor fél órán keresztül is szenved vele, még a parkolóban is, nemhogy éles helyzetben. Valamelyik nap tényleg gyakorlom én is, de ahogy most kinézek, az fél óra hólapátolás lenne, hogy a csomagtartómat kinyissam. Szóval, ma parkoló pályán maradok.

A hólánchoz tudni kell, hogy első vagy hátsó kerék meghajtású-e az autó, mert ugye, oda kell szerelni. Vagyis nekem hátra. A jeges kanyaroknál igazi hátrány az automata váltó-persze, hogy nekem ez van-valamint az, hogy a kipörgésgátlót sem tudom kikapcsolni.

A személyzeti szálláshoz a főúti kanyarokról egy enyhe emelkedőn lehet behajtani, ami persze már 5 cm hó után is egy jégpálya lesz, ha nincs elég lendület, akkor esélytelen, hogy felmenjek rajta.

És egyik délután, amikor zimmerstundéra jöttem haza, hogy rápihenjek az esti műszakra, az emelkedő alján keresztbe fordulva egy Mercedes állt. Na, köszi, szuper, akkor én is maradok lent. Viszont a főút szélén egy kanyar kellős közepén mégsem maradhatok, a parkolóba nem tudok bemenni, lefelé 2 km szerpentin, felfelé csak pár száz méter lenne vissza egy parkoló, de mivel nulla lendülettel indultam volna, esélytelen volt, hogy hólánc nélkül vissza tudok menni.

A telefonom persze lemerült, hogy valaki ismerősnek szóljak, az elakadt, defektes autó egy pincér srácé volt, és a munkahelyi hierarchia szerint nem sok esélyt láttam arra, hogy segíteni fog. Szerencsére csalódtam, mert még vagy 4 másik autó is lent rekedt, és a pincérek közös erővel tolták fel az összes kocsit. Engem is. Először úgy volt, hogy egy rutinos BMW-s srác ül be minden kormány mögé, hisz épp akkora hely volt az elakadt kocsi és a parkoló autók között, hogy ha megcsúszik valamelyik irányba, akkor három kocsit tör meg, és úgy kellett játszani a gázzal és a kormánnyal, hogy se autót, se a hátulját toló embereket ne nyomjuk össze.

Persze, hogy az én kocsimat nem vállalta el, mert automata, és kipörgésgátlós.

Jófejek voltak, elláttak minden okos tanáccsal, hogy nagy lendület-5 méteren, köszi-nagy gáz, kormányzásra figyeljek, ők meg nyomják a hátulját, rásegítve a kerekekre.

Hát, leizzadtam a nagy hóesésben, de sikerült leállni. Aztán toltuk fel a többieket is.

Legközelebb csak jövőre autózok.

Boldog új évet mindenkinek!