Örök kérdés, hogy mennyire beszéljen németül, aki Tirolban akar dolgozni.
Erre én most már csak azt tudom mondani, mennyire akar elveszni a világban az, aki nyelvtudás nélkül jön ki, és csak néz bambán, mert nem tudja, miről beszélnek körülötte, mit is mondanak neki.
Nálunk két extra eset van, akik ugyan évek óta élnek és dolgoznak kint, de se beszélni, se érteni nem értik a nyelvet. Az egyik egy portugál, ő írta a képen található cetlit, ami azt jelenti, hogy a minibárban van az After Eight csoki. Mini vagy niny, neki teljesen mindegy, hallás után ragad rá valami.
Szerintem egy max. 100 szavas szókinccsel elevickél itt, csak hülyén nevetgél, ha nem érti, amit mondunk, és akkor is, ha én nem értem, mit akar. A fürdőszobai kis gumikacsa nemes egyszerűséggel háp-háp. Csak én kb. 10x mondtam már neki, hogy az Ente, de nem tudja megtanulni.
A dominikai takarító csaj még nála is ostobább, az elején kicsit sem értettem, mit mond. A vecseráj, ami Wascherei, és mosodát jelent, már közszó lett általa, az Ibuk az Innsbruck, a fustuken meg a Früchstück (reggeli).
Persze, én sem beszélek még tökéletesen, nekem is vannak szavak, amire visszakérdezek, hogy ez mit is jelent, van, hogy én is körülírok valamit, a ragozásom sem mindig pontos. Az első napokban még csak fura káosznak tűnt, amikor mellettem németül beszéltek, ma már ugyanúgy kiszűröm a zajból a mondatok értelmét. Nem fura egyáltalán hogy váltogatni kell a magyart és a németet, attól függően kivel és hol beszélek.
Ha bekapcsolom a tévét, akkor németül szólal meg, ha a kocsiban rádiót hallgatok, akkor az is németül mondja a híreket, időjárást, útinfót. Ha boltba vagy bankba megyek, németül kérek, németül szólnak hozzám.
Mi lenne velem, ha semmit sem értenék vagy csak nagyon keveset? Hogyan tudnám levenni a pénzt a számlámról? Hogyan tudnék kenyeret kérni a pékségben, vagy sütit a kávézóban?
A válaszom tehát a tényleg ennyire kell a német minden munkához kérdésre továbbra is az, hogy tényleg. Csak a saját érdekünkben. Kell.
Tudni kell azon a nyelven kommunikálni, ahol élünk. Nem vihetünk magunkkal tolmácsot.
És nem járathatjuk le magunkat. Mert lehet, hogy időnként rabszolgamunkát végzünk, de értelmileg azért messze kimagasodunk a tömegből. És ez megnyugtató érzés.
Szia! Az előző írásodnak megörültem, hogy pozitívabb élmények értek. A mostani írásod viszont "kissé" lenézőre sikeredett más nációkra nézve. Persze igazad van, hogy kell a nyelvtudás, nagy előny, de a nyelvet nem beszélők is elboldogulnak így vagy úgy, ahogy számtalan magyar is, legyenek bárhol a világban, nem? Akkor mi a gond? Dolgozni akarnak és megkapták az esélyt, legyenek bármely országból. Az hogy "rabszolgamunkát" kell végezni, az inkább nem szokta a cigány a szántást. Azt gondolod, hogy itthon a 2-3 műszakban dolgozók, és lehet sorolni egyes foglalkozásokat még, nem rabszolgák? Ne haragudj meg, de lehet, hogy 1-2 lépcsőfokot kihagytál a meeting előtt? Ich wünsche Dir alles Gute!
VálaszTörlésCilla, biztos jópár lépcsőfokot kihagytam, ez nem is kérdés.
TörlésA szántást se szoktam meg, ez is tény, mert elvileg azért tanultam anno, hogy ne kelljen 2-3 műszakban gyárban dolgoznom.
Vállalom, hogy elrontottam dolgokat az életemben, és most próbálom a leggyorsabb módon helyreállítani az anyagi biztonságomat. Sokan gyorsan keresnek egy gazdag pasit, aki ebben segít nekik, de én akkor inkább szobalányként térdelek...
Ebben az írásban nem a nációkat nézem le, hanem azt a pár embert, akikre évek alatt nem ragadt annyi nyelvtudás, hogy alapszinten kommunikáljanak a többiekkel. Elboldogulnak, biztos, hiszen itt élnek. De szerintem ez kevés.
Szia!
TörlésNem kevés! A DOLGOZÓ embert soha nem szabad lenézni!!! Hiszen most Te is ott DOLGOZOL velük, diplomával vagy anélkül, el(nem)követett hibákkal vagy anélkül, egyenragúak vagytok. Kitartást kívánok Neked!
"én akkor inkább szobalányként térdelek..." ez tetszett:::)))
VálaszTörlés