Ha az álmaink magasra szállnak, meg kell küzdenünk értük

2012. március 1., csütörtök

Los, Gerlos!

A 12 napos hosszú műszak után már alig vártam azt a két szabadnapot, ami úgy elrepült, mintha nem is lett volna.
Ez persze így nem igaz, hiszen mindkét napon kirándultunk, volt shopping túra és igazi túra is.
Mivel a szezonra kihozott fehér papucsom hamarabb feladta a harcot, mint én, el kellett menni valami fehér cipőszerűséget venni, amiben dolgozni lehet. Így történt, hogy sikerült még egy tavaszi magassarkúra és néhány egyéb kiegészítőre is szert tenni. Hiszen már csak 7 hétig dolgozunk, aztán emberek leszünk egy darabig.
A kedvenc kávézónkban kiderült, hogy az elmúlt két hetet rajtam kívül többen is szabadnap nélkül húzzák/húzták le a környéken, ez a farsangi szezon nem tett jót velünk.
Ami viszont jót tett, az a gerlosi kirándulás. Végre egész nap a friss levegőn sétáltunk. Bár nem volt ragyogó kék az ég, sőt, néha a hó is szállingózott, ez a gyalogtúra bekekrül a TOP10-be. Főleg a Lackenalmi ebéd miatt.
Schönachtal meseszép, most a hatalmas hó miatt helyenként még félelmetes is volt, főleg, mert egyszer egy tompa robajlást is hallottunk a távolból. És mivel előző este az ismerősök jól bepánikoltattak a lehetséges lavinaveszély miatt, elképzeltük, ahogy Gerlos hó alá kerül, mi pedig a völgyben rekedünk. Még az volt a szerencse, hogy egy fogadó van a túraútvonalon, ahol akár hetekig is eléldegélnék. Nincs túl nagy választékuk, kifejezetten a helyi ízekre koncentrálnak, teljesen hagyományos házikonyhát vezetnek, de akkora adag császármorzsát adnak almamszósszal, hogy azt nem lehet megenni. És finom a pálinkájuk, amit jószívvel kínálnak még indulás előtt. Ezt persze már nem kell kifizetni.
Ancsa mutatta meg ezt a helyet, ő az előző szezonban Gerlosban dolgozott, és ide járt feltöltődni.
Hallgatni a csendet-ez most csak pillanatokra sikerült, mert folyamatosan csacsogtunk, és nevetgéltünk. De szívtuk magunkba a friss hegyi levegőt, ropogott alattunk a hó, és szédítő hegycsúcsok, és havas lejtők adtak erőt a következő héthez.
Na, meg a finom Speckknödlsuppe, Bratwurst, és császármorzsa.
Aki kíváncsi a Gerlosi Milchbarra, ahol joghurtkoktélt ittunk, az kattintson ide.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése