Kicsit rendhagyóbb ez a bejegyzés, mert most nem az itteni munkámról és a szálloda belső életéről írok, hanem arról, mit lát és mit kap egy vendég, ha négy csillagos ellátásért fizet. Mit kap érte Ausztriában, és mit kap érte otthon.
Sajnos az összehasonlításban, legalábbis az én szemszögem alapján most sem a magyar oldal nyer, és annak ellenére, hogy a szálloda, ahol dolgozok, befelé nem tökéletes, vendégként bármikor szívesen kipróbálnám.
Kezdjük azzal a videóval, ami kiverte nálam a marketinges biztosítékot. Otthon a zalakarosi Men Dan Hotel-ami pár éve még az egyik legjobb wellness szálloda volt-most úgy hirdeti magát, hogy időnként a medencébe szórják az aktuális marketing büdzséjüket.
Akkor ehhez nézzétek meg azt a videot, ami most került fel a munkahelyem facebook oldalára. Profi. Ki akarod próbálni, meg akarod nézni, át akarod élni.
Most ne abból induljunk ki, hogy az átlag embereknek nincs pénze pihenni, mert ugye, nem is az megy négy csillagos helyre áztatni magát, aki évekig kuporgatja rá a pénzt, abban bízva, hogy talán aznap szórnak a medencébe tízezreseket, amikor ő ott úszkál.
Ha van pénzem a négycsillagos pihenésre, akkor én ott királynőként akarom magam érezni, és nem tömegharcban indulok a visszadobált pénzért.
Tudom, otthon a büdzsé is kisebb, hogy profi filmeket, reklámokat készítsenek a szállodák, múzeumok, de például a Festetics kastély még mindig személyként nyomul a facebookon.
Hol vannak a szakemberek? Ja, egyik-másik épp szállodát takarít a világ másik részén, mert épp egyik haverjának sincs se hotelje, se kastélya.
Nézzünk egy másik példát, amikor valaki a szállodai marketing alapján választ egy helyet, és mégis pofára esik.
Élménybeszámoló egy Budapest közeli 4 csillagos helyről:
"Becsekkolás után le kellett mennünk szólni, hogy elfejtették felporszívózni a szobát, pattogatott kukorica maradványok mindenütt, aztán fel óra múlva megérkezett Mari a takarító, persze, hogy ő volt felháborodva, majd megkérdezte, hol koszos a föld, na erre én már kicsit kiborultam, MINDENHOL B..MEG!!!!"
Ehhez képest ugye nálunk addig vendég nem jöhet a szobába, míg az általam már tökéletesnek gondolt, kitakarított szobát a Zimmerfrau le nem kontrollálja, ami alatt azt értem, hogy a legutolsó sarokba is benyúl, hogy nincs-e porszem, a fürdőszoba minden részét átvizslatja egy kósza hajszál után, és ha valami nem tetszik neki, lehet újra porszívózni, de akár ágyat is húzni, ha szerinte a takaró nem elég feszesen van összehajtva.
Te melyik szobában szeretnél vendég lenni?
Vagy nézzük a vacsorákat, ebédeket.
A korábbi idézet folytatódik, mert a magyar szálloda kiválasztásánál fontos szempont volt a konyha, az étterem, ahol egy általam is nagyra becsült séf a kreatív tanácsadó.
Nézzük megint az élménybeszámolót:
"Hát, Segal Viktor szerintem f.ngani se jár ebbe a konyhába…az ember tényleg azért jár ilyen helyekre, hogy megismerhessen újdonságokat, megkóstolhasson dolgokat, amiket amúgy nem engedhet meg magának, legyen választékos a vacsora, egy kicsit legyen bőség zavara, hát itt, ehhez képest van rántott karfiol, sült csirkecomb, gombás csirkeragu és paprikás csülök...és meg mindig boldog lennék ezekkel az alapanyagokkal, ha különlegesebben készítenek el, de itt még mi sózunk, borsozunk..."
Az éttermi élménybeszámolóhoz tartozik még, hogy a pincérek nem tudták megmondani, miért szálkás a szerintük disznóhúsból készült ragu.
Ebben az osztrák szállodában nem mehet ki a placcra úgy felszolgáló, hogy az esti meetingen ne kérdezték volna ki tőle az aznapi menüt-alapanyagoktól az elkészítési módjáig.
Igaz, hogy a séf egy vadbarom, amúgy, a főpincér is, de a vendégek ezt a részét nem érzékelik.
Csak azt, hogy a pénzükért megkapják az elvárt minőséget. És visszajönnek, 10-15 éve.
Remélem, hogy az otthoni szolgáltatók is előbb-utóbb rájönnek arra, hogy nem a hirtelen meggazdagodás, hanem az állandó minőség nyújtása lenne a cél, és akkor a törzsvendégek meg az általuk hozott baráti körök eltartanák a szállodákat, és nem kéne szánalmas pénzdobálással felhívni magukra a figyelmet.
Üdv Szilva!
VálaszTörlésNagyon jó a blog, gratulálok hozzá!
Egyetértek a cikkel. A MenDannak nem volt rossz ötlete ez a "pénzdobálósdi" elsőre, szerintem működött, de többször én már nem játszanám el, mert elcsépelt lesz. Nem mellesleg a honlapjuk számomra etalon: gyönyörű, hangulatos, igényes és belőlem előhozza azt az érzést, hogy el akarok oda menni egyszer! Bár még nem voltam, de ami késik ugye...
"Hol vannak a szakemberek? Ja, egyik-másik épp szállodát takarít a világ másik részén, mert épp egyik haverjának sincs se hotelje, se kastélya."
Ez így van, de nem is kell rajta csodálkozni. Barátnőmnek 4 éves szállodai gyakorlata van, jelenleg üzletvezetőként dolgozik (a szálloda vendéglátóegységeinek /drinkbár, büfék, lobby bár/ üzemeltetése a feladata), nettó fizetése 105.000 Ft úgy, hogy ha hiánya van, ki kell fizetnie zsebből. A italraktárkészlet értéke kb. 2.5 millió forint, aminek egészéért anyagi felelősséggel tartozik. Én több, mint 5 éve dolgozok recepciósként, ebből 3 éve két helyen egyszerre (12 órában dolgozunk az egyik helyen, 8 órában a másikban) havi 220 munkaóra alatt nem úszom meg (és ez az effektív munkavégzés, az oda-vissza út +2 óra/nap) és így jön ki a fizetésem nettó 130.000 Ft körül egy hónapra. Ennek ismeretében szerintem nem meglepő, hogy a párommal mi is nézzük a osztrák ajánlatokat és amint lehetőségünk lesz, már indulunk is, mert nyelvtudás van, gyakorlat van, dolgozni nem félünk, bármit szívesen megcsinálunk, viszont egyre nem vagyok hajlandó: életem végéig eladósodni egy 50 nm-es panel miatt. A párom is és én is szebb életre vágyunk, ezért tennünk kell érte. Nem panaszkodásképpen írom ezt, hanem inkább csak azért, hogy lássák a blogot olvasók azt, miért dönt úgy az egyszeri vendéglátó/turizmus diplomával megáldott egyén a mellett, hogy inkább takarít/mosogat külföldön és vállalja az ezzel járó megpróbáltatásokat, mint hogy otthon, akármilyen beosztásban güzüljön a semmiért.
"Remélem, hogy az otthoni szolgáltatók is előbb-utóbb rájönnek arra, hogy nem a hirtelen meggazdagodás, hanem az állandó minőség nyújtása lenne a cél, és akkor a törzsvendégek meg az általuk hozott baráti körök eltartanák a szállodákat, és nem kéne szánalmas pénzdobálással felhívni magukra a figyelmet."
A mi tulajdonosunk is ezt csinálja (jelenleg a térség legújabb, legmodernebb, legtöbb potenciállal rendelkező szállodája). Hozza a "barátait" ingyen, ezért a fizető vendégeknek nem jut hely. Azonban, ha valaki kedvezményt szeretne kérni, mert már járt nálunk ötször és még hatodjára is szeretne pár éjszakát eltölteni, akkor már húzzák a szájukat, mert akkor "nem lesz elég a bevétel"... abszolút ellenkezőjét csinálja itt mindenki annak, mint amit kéne sajnos.
Lehet, hogy kicsit csapongós az írásom, de most ezt csak hirtelen felindulásból írtam:) Lehetne ezt ragozni estig..