Ha az álmaink magasra szállnak, meg kell küzdenünk értük

2012. január 21., szombat

Ezt látjuk....

Ezt látjuk az infraszaunából, ami a Mitarbeiter Hausban van, ahol próbálunk erőt gyűjteni, ahol próbáljuk a fájós hátunkat egy kicsit átmelegíteni, ahol tudunk napi 40 percet lazítani.
Amikor ilyen képeket teszek fel a blogra, vagy a facebook üzenőfalamra, akkor üzenem a világnak, hogy csak kibírjuk valahogy, vannak itt szép és jó dolgok is. Amit érdemes megmutatni, amiért talán megéri itt lenni.
De amikor olyan üzeneteket, megjegyzéseket kapok, kapunk, akik külföldön dolgozunk, hogy bezzeg, ti mennyi szép helyen jártok, bezzeg, ti milyen finomakat esztek, bezzeg, ti mindig buliztok, akkor kicsit elkeseredek az emberek hozzáállásán.
Mert azt nem látja senki, amikor a mosodában küzdünk a vasalógéppel, amikor négykézláb mossuk fel a fürdőszobákat, vagy térdelünk a wc előtt. Tudunk ezen is nevetni, de lefotózni sajnos nem tudjuk, mert napközben nem lehet nálunk sem telefon, sem fényképezőgép. És erről úgy győződnek meg a főnökeink, hogy időnként kipakoltatják a zsebeinket.
Az időnk nagy részét a munkahelyen töltjük, napi 10 órát, heti másfél vagy két szabadnappal, attól függ, kinek milyen a szerződése. Vasárnap mindig dolgozunk, bezzeg, ezt nem irigyli senki.
Mindig azt mondom, ki lehet próbálni, meg lehet nézni, ki mennyit bír távol a családjától, a barátaitól, a megszokott ágyától, a megszokott munkájától.
Amikor nem dolgozunk, akkor fel kell tölteni az élményraktárainkat, be kell gyűjteni a jó dolgokat a környékről, legyen az egy szép erdő, egy havas hegy, egy bevásárlókörút vagy egy reggelig tartó bulizás.
Sok minden szépen hangzik, főleg a számok, igen, a fránya pénz, sok gyönyörű helyet látunk a világból, mégis a Balatoni tanúhegyek vannak a gépemen háttérnek beállítva, mégis hetente végignézzük egymás balatoni fotóit, és ha külföldi vendég jön a konyhánkba, leültetjük a gép elé, és mutogatjuk neki Szigligetet, Siófokot, Keszthelyt.
Mert valahol mégis abban bízunk, hogy azt a pénzt, amit itt keresünk meg, otthon tudjuk majd elkölteni.
Hogy érdemes lesz hazamenni, és otthon élni.

13 megjegyzés:

  1. Szia Kedves Szilva!
    Vannak ilyen surmók? Ne foglalkozz velük ! Minden tiszteletem a Tiétek ! Fel a fejjel, csak azokkal foglalkozzatok, akik érdemesek erre. A székesfehérvári keszthelyi !

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szilva!
    Nagyon tetszik az élménybeszámolód. Én is sorstársad vagyok.
    Itt értettem meg milyen lehetett a munkatábor.
    Üdv. Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsa! Hát, akkor kitartást neked is!

      Törlés
    2. Kedves Szilva!
      Minden jót neked is! Én csodállak, hogy van energiád annyi munka után még blogot is írni!
      Üdv. Zsuzsa

      Törlés
    3. Zsuzsa! Az írás az életem része, ilyenkor nem számít, hol vagyok, mennyire vagyok fáradt, átáll az agyam egy másik üzemmódra. Örülök, hogy sokan olvastok, drukkoltok, sok erőt ad nekem.
      Köszönöm!

      Törlés
  3. Szia Szilva!

    Először is köszönöm, hogy olvashatom a blogodat! Nem tudom, hogyan találtam rá, de minden nap belesek, hátha írtál valamit!:)
    Magamról annyit, hogy Ausztria szerelmese vagyok, igaz, eddig csak mint turista volt szerencsém ott lenni, nagyon sok helyen voltunk már, télen is és nyáron is, nem tudom megunni....tudom, hogy így teljesen más szemmel látja az ember a dolgokat.
    Finkenbergben is nyaraltunk pár éve, gyönyörű az egész Zillertal. Ahogy Mayrhofen véget ér, rögtön ott (Gstan) volt a szállásunk egy magánházban. A Ginzlingbe vezető alagúttól féltem egy csöppet mindig:) olyan keskeny és hosszú volt:)
    Szóval izgatottan olvasom mindig a bejegyzéseidet, és nagyon szurkolok Neked így ismeretlenül is.
    Kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani az álmaidat!:)
    Üdv: Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szilvi!
      Örülök, hogy tetszik a blog! Az alagút valóban "félelmetes" kicsit, ilyenkor télen többször le is zárják azt az utat.
      A hegyeket én is nagyon szeretem, nem lehet megunni, tényleg.
      Bár vendégként kétségkívül jobb errefelé.:)

      Törlés
  4. Így van,ne foglalkozz az irigyekkel,a napi tíz óra munkát bezzeg nem irigylik...amúgy meg a balaton tényleg az egyik legszebb hely,úgyhogy gondolj arra,milyen jó lesz majd ott elkölteni a pénzt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, igen, a BALATONI NYÁR elég jó motiváció.

      Törlés
  5. Irigyek. Kik? Annyit tudok mondani nekik én is, ki lehet próbálni.
    Szerintem a munka nem szörnyű. Bár már írtam te ezt nagyon kifogtad. Egy barátom is ott van Finkenbergben, nem nálatok, hanem egy kisebb hotelben, ő azt írta 22 év hazai vendéglátás után, mintha csodaországba került volna. Tudod minden viszonyítás kérdése.
    Otthon egy hasonló kaliberű szállodában, mint ahol te vagy, a felszolgálóknak nem fizetnek többet 400€ eurónál. S akkor a munkakörülményekről még nem is beszéltünk.
    Neked persze más, mert te kívülről kerültél ebbe a világba. Ráadásul nem is a legtutibb helyre. Rólatok még itt Ellmauban is hallottunk.;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi! Persze, hogy minden viszonyítás kérdése, otthon szobalányként is max 80 ezret keresnek. Nem is a munkával és az érte járó pénzzel van itt a baj, de ha Ellmauban is hallottál erről, akkor mindent tudsz. Azt is, ami nem írható le egy blogban, amíg itt vagyok.
      Örülök, hogy olvasol!

      Törlés
  6. Szia!
    Nemrég találtam rá a blogra, nagyon élvezhetően és olvasmányosan írsz...lehet ezzel kellene foglalkoznod :)
    Az ok, amiért itt kommentelek: a férjem több mint 2 éve dolgozik Bécsben, ami nem könnyű, pedig minden héten haza jár.
    sok embertől megkapjuk mi is, h nekünk könnyű, mert Ádám jól keres, és lassan de biztosan eljutunk odáig, h nincsenek mindennapi anyagi gondjaink...de a másik oldalt nem irigyli senki! Sem Titeket, akik kint nagyon sokat és keményen dolgoztok távol az otthonotoktól, sem pedig a családot, aki mint pl.én is egyedül csinálta végig a terhességet és azóta is sokat van egyedül egy 1,5 éves gyerekkel...ez sem könnyű, de nem panaszkodom!!
    A lényeg, mára én is megtanultam,nem szabad foglalkozni az "okos" emberekkel, mert ugye a mondás igaz: Inkább 100 irigyem legyen, mint 1 sajnálóm!
    Továbbra is várom a bejegyzéseket, és kitartás! A cél szentesíti az eszközt! :) Hű, ma csupa közhely jut eszembe...:)
    üdv:Andi

    VálaszTörlés