Ha az álmaink magasra szállnak, meg kell küzdenünk értük

2012. január 5., csütörtök

Országimázs?

Lassan több magyar rendszámú autó lesz itt a hegyekben, mint osztrák. És a nagy részük nem pihenni, telelni jön, hanem dolgozni. Mi köze van ennek az országimázshoz?

Hát, elég sok.

Miközben a szakmailag nem túl nagyra értékelt magyar országimázs kampányok futnak Európa szerte, nem kevés pénzt elköltve a meleg és hidegvizes csapokra, nem beszélve a mostani politikai és gazdasági sajtóvisszhangról, addig az európai átlaglakosság, aki megengedheti magának, hogy luxus körülmények között síeljen, karácsonyozzon, annyit lát a magyar valóságból, hogy ide Ausztriába a pincérek, síoktatók, szobalányok jó része Magyarországról jött dolgozni, mert otthon a negyedét sem keresné meg ennek a pénznek.

Vagy mit gondol egy átlagos osztrák egyetemista arról, hogy az anyukájának miért magyar Zimmermadchenei vannak? Akik tanárok, szállodai menedzserek, marketingesek vagy logisztikai vezetők voltak otthon? Miért nekem kell magyarázkodni, hogy otthon 120 ezer Ft-ból nem lehet fenntartani egy kocsihiteles háztartást, miközben az átlag fizetés még ennél is kevesebb?

És miért nem szégyen, hogy itt a borravalónk is több, mint otthon a munkanélküli segély?

Mutogathatjuk a lovaskocsis alföldi képeket, a termálvizeket vagy a Balatont prospektusokban, tévéreklámokban, tarthatunk kiselőadást arról, hogy mennyire szép és vonzó a hely, ahol születtünk, de a világ mégis csak azt látja, hogy magyar orvosok dolgoznak Angliában, hogy London és Anglia tele van magyarokkal, nem beszélve Tirolról.

És tudom, sokan azt gondolják, ez a menekülés a könnyebb út-nekik javaslom, jöjjenek ide pár napra-de mivel pénzből élünk, és valósítjuk meg az álmainkat, egyre többen vágunk neki, legalább egy-egy szezonra.

Hiába tanultunk otthon, hiába értünk el egy bizonyos szintet a saját szakmánkban, most nem tudják, és leginkább nem akarják megfizetni azt, ami az agyunkban van.

Így marad, hogy kampánytervek és szlogenek helyett csak a porszívóra kell figyelnem, meg arra, hogy szépen megágyazzak, nem kell azon stresszelnem, hogy sikeres lesz-e a fészbuk kampány, vagy időben elkészül-e egy grafika.

Csak cseppmentesre kell törölnöm a Villeroy wc kagylókat, és nem ennek a porcelán cégnek a kávéskészletét kell csomagolnom karácsonyi céges ajándéknak a kiemelt ügyfelek részére.

Persze, ehhez el kell viselnem a pszichikai hadviselést, amivel letörnek bennünket nap mint nap, el kell tűrni, hogy az osztrák főnökök gyakran töbre értékelnének egy csótányt, mint bennünket, hogy a szabadnapjainkkal úgy játszanak, ahogy ők szeretnék, hogy nem írhatjuk be a túlórákat, és hogy rendszeresen ellenőrzik még a ruhásszekrényünket is a saját szobánkban, de nem adom fel. Még nem. A saját imázsom kedvéért.

8 megjegyzés:

  1. Azért belenéztél elsőre egy tuti helybe. Nálam itt még egyszer sem voltak szobakontrollon. Bár valószínűleg az lenne az utolsó munkanapom, amikor benéznek a szekrényembe.
    Igazsághoz tartozik, nekem az osztrák meló felüdülés 2 év hajó után.

    VálaszTörlés
  2. Szilva!

    Most találtam rá a blogodra és azt hiszem a rajongóddá :) (szurkolóddá) váltam. Úgy összességében sírni tudnék az egész történeten, mert én ugyan két kislányommal vagyok egyenlőre itthon, de tudom, hogy az én diplomám is jó mélyre bekerülhet a fiókomba, mert Mo-on kilátástalan a helyzet, és ahogy írod az álmaink messzebbre mutatnak. Nagyon sok kitartást kívánok Neked és kívánom, hogy az álmaid valóra váljanak és egyszer Te is úgy tudd elolvasni a blogodat, hogy nagyokat kacagj közben, hogy hogyan is váltak az álmaid valóssággá! Kíváncsian várom a sztoryd folytatását, mert ez eddig brutal :))) jó.

    VálaszTörlés
  3. Cila!Kösz a biztatást! Igyekszem. :)

    VálaszTörlés
  4. Fighting! Igazad van, tuti a hely! :)

    VálaszTörlés
  5. Szia Szilva!

    A héten találtam rá a blogodra, és nagyon tetszik! Nagyon ismerős, amiket leírtál az indulás előtt. Nagyjából én is ezért döntöttem el, hogy ki akarok menni dolgozni, de ez még csak alakulóban van. A nyelvtanulás miatt húzódik tavaszra vagy őszre. Nagy segítség, hogy leírod a tapasztalataid, mert hasonló munkakörben gondolkozok...
    Szóval minden elismerésem, hogy nekivágtál az álmaid megvalósításának! Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  6. Csak egy baj van az egésszel. Az álmok megvalósításához édeskevés egy-két szezon egy osztrák vagy svájci szállodában. Nem is mernék álmokról írni egy időszakos külföldi munkával kapcsolatban, legfeljebb arról, hogy kicsit segít magunkat anyagi biztonságban érezni. Szomorúnak, sőt tragédiának élem meg, hogy igazából azt gondolom, hogy a fiataloknak el kell menni ebből az országból, ha nem akarnak évtizedekig szenvedni az adósságaik miatt és kicsit élhetőbb életet szeretnének maguknak és gyerekeiknek. Igen, aki tud, menjen ... :(

    VálaszTörlés
  7. Hát szerintem is igaz,hogy sokat segít 1-2 szezon külföldön töltött idő,de házra való nem lesz belőle. Én most vagyok 23, szeretnék egyszer saját házat, de a mostani helyzet Magyarországon esélyt sem ad rá. Rengeteg diplomás, több diplomás ember van, aki munkanélküli vagy segédmunkát végez,mert az is több, mint a semmi. Az anyu egyedül nevel,de ha mindkét szülőm meglenne, akkor sem számíthatnék akkora támogatásra, ami az önálló élethez kell,ezért szeretnék én is mielőbb kijutni. Még így sem egyszerű az átlag embernek. Sokan azt hiszik,hogy kint keres havi 300-400.000-et,amit félre tesz, pár év alatt megvan a házra való,de arra nem gondol, amit Szilva is írt, hogy kell a szórakozás, a pénzköltés valamilyen szinten ahhoz, hogy az emberben legyen elég erő végig csinálni. Gyorsan pörögnek az eurók ki az ember kezéből. Tapasztalatom ugyan nincs ezzel kapcsolatban,de amiket hallok, olvasok, logikusan végig gondolok, ezt mutatják. Kitartást minden kint élő magyarnak! :)

    VálaszTörlés
  8. Látom a nyavajgás itt is megy...jó magyar szokás szerint ugye..Én már a 4. helyen vagyok de eddig mindenhol voltak magyar kollégák.Itt is csak a panasz áradatot hallottam az összestől,pont azért jöttem el a hazámból mert meguntam.Erre mit ad isten itt is ilyen magyar sorstársakal hoz össze a sors.Nyavajog és minden baja van mert napi 8 órában 1300 euroért mosogatnia kell!Senki nem szól hozzá,senki nem cseszegeti de neki ez sem jó!Miért nem megy vissza akkor a tescoba havi 70 ezerért ahol fele annyi megbecsülést nem kap?Nem mondom én is szoktam szenvedni rendesen,de ha már itt vagyok akkor teszem a dolgom és befogom az arcomat és örülök hogy végre a munkámat megfízetik és nem havi 90 ezerért kell güriznem,érettségivel és 3 szakmával a kezembe!Senki nem mondta hogy egyszerű de aki nyavajog az inkább maradjon otthon és ne rontsa a magyarok amúgy sem jó hírét ennél jobban is.Az egyik kollégám volt hogy a főnöknek sírt hogy mennyire szar magyarország...miért kell ezt?Ok hogy nem jó a helyzet,ezt tény!De miért kell beállítani magunkat szerencsétlen lúzernak?Hogy minnél jobban kihasználhassanak minket?Mert ezzel csak azt érik el ezek az emberek és aki nyavajgás nélkül dolgozik azt egy kalap alá veszik az ilyenekkel..

    VálaszTörlés