Ha az álmaink magasra szállnak, meg kell küzdenünk értük

2011. december 14., szerda

Vasárnapi relax

Ha vasárnap, akkor egyben biztosak lehetünk, nem kapunk szabadnapot, mert ilyenkor van a legtöbb elutazás, és minden szobát rendbe kell hozni, pico bellora kell takarítani.

És mivel a vendégek nem sietnek haza, van, hogy csak délben tud valaki nekiállni a saját emeletének. Ez akkor nagyon rossz, ha egy adott szoba új lakói már megérkeztek, és sürget a recepció, hogy beköltöznének. Ami ugye, szintén érthető, hiszen, ha mi lennénk a vendégek, akkor mi is kihasználnánk az összes percet, amit egy ilyen wellness szállóban tölthetünk.

Szóval, a vasárnap a közös családi ebéd helyett a leghúzósabb munkanappá alakult, reggel hét és öt között nem nagyon van megállás. Hiszen, ha nekem nincs üres szobám, akkor be kell segíteni másoknál, aztán cserébe én is kapok majd segítséget, ha elúszok.

Nem nagyon szeretnek koszos szobát lezárni, ezért három és öt között őrült hajtás van, fél ötkor már csak azt várom, mikor dőlhetek be végre egy ágyba, hisz egész nap huzatoltam.

Aztán hatkor jön az ötlet, hogy le kellene tesztelni az új mitarbeiter hausos szaunát. Ha már elfáradtunk, akkor lazuljunk egy kicsit. És nincs is annál kellemesebb érzés, mint papucsban leslattyogni a mínusz első szintre, magunkra csavarni egy törölközőt, és befeküdni egy finn szaunába. Negyedórás izzadós és pihenős időszakok közben néha fecsegünk, néha elbóbiskolunk, de összességében újjászületünk. És viccesen megjegyezzük, hogy nekünk még fizetnek is azért, hogy itt lakunk.

Na, jó, napi 10 órát adunk az életünkből cserébe.

És mitől magyar egy igazi vasárnap? A szauna után farkas éhesen egy kis hazai kolbász, paprikával és kenyérrel. Persze, szigorúan a szállodában kapott rántott húsos vacsora után pár órával. Lassan elkészül a körpanorámás fitnesz terem is. Lesz mit lefutnunk a hegyeket bámulva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése