Gólyakalifa

Ha mást mostanában nem is, ezt a címet még elő tudom bányászni az agyamból. Babits Mihály regényében olvashatunk arról, hogy az álom és az ébrenlét közötti határvonalnál melyik is az igazi életünk. Mit is álmodunk, és mi a valóság? Mi van, ha amit a valóságnak gondolunk, az csak egy álom?
Néha én is így vagyok ezzel, sőt, ahogy beszélgetünk a többiekkel, kiderül, ők is sokkal intenzívebben élik meg az éjszakai álmokat, mint otthon. És ezek az éjszakai álmok többnyire az otthoni, régen normálisnak hitt életünkről szólnak, a több száz kilométerre levő embereket álmodjuk bele.
Van olyan reggel, amikor azt gondolom, apukám készülődik munkába, amikor én félálomban még tudom, hogy szundíthatok egy kicsit, hiszen vagy egy fél órám, hogy felkeljek, és elinduljak az iskolába. Hallom a motoszkálást, szinte érzem az otthoni illatokat is. Közben pedig csak a szomszéd szobából indul korábban dolgozni valaki, és nekem sem a matek házi a legnagyobb gondom.
Néha meg álmomban otthon vagyok, éljük a hétköznapi életünket, beszélgetünk, vitatkozunk apróságokon, és reggel percekig nem térek magamhoz, hogy akkor hol is vannak a többiek…
És nem csak én utazok az álomvilágban, élek egy másik életet, ha lecsukom a szemem, hanem a többiek is. Csak nem beszélünk róla. Néha elég egy pillantás reggel, meg csak egy fél mondat, hogy furát álmodtam, és akkor tudjuk, hogy jobb nem kérdezősködni, jobb picit békén hagyni a másikat. Ilyenkor igazán jó a napot egy órás porszívózással kezdeni a bárban vagy a recepciónál, csak csinálni valamit, csak szó nélkül tenni a dolgunkat, felszippantani minden mogyoródarabkát, apró morzsát vagy fenyőtűlevelet. Minden perccel közelebb kerülünk a szezon végéhez.
Fura egy világ ez. Otthon nem is értékeltük igazán azokat az órákat, napokat, amiket együtt töltöttünk a barátainkkal, családunkkal, annyira természetes volt, hogy mindig mellettünk vannak. Most meg csak az intenzív álmok és a beleképzelt beszélgetések maradnak.
És egy még furább ünnepi készülődés, hiszen jön a karácsony, amit most munkával és a munkatársakkal töltünk. Már fel van díszítve a fenyőfánk, minden este meggyújtjuk a mécseseket, minden estére van közös programunk, aztán éjjel álmunkban visszatérünk egy másik valóságba.
Babits regényét ezen a linken olvashatjátok.