Sosem gondoltam volna, hogy a balatonfüredi vitorlás kikötő könnyeket tud csalni a szemembe, szemünkbe.Bár meseszép helyen élünk, a Balatont nem kárpótolják ezek a hatalmas hófödte hegyek.
Épp Innsbruckba készültünk, amikor a bankban található tévé képernyőjén a közép-európai élő webkamerás körkapcsolásnál megláttuk a füredi partot. Ködös volt, álmosszürke a november végi reggelen, miközben nálunk épp ragyogott a nap, és egy kristályvilágba indultunk.
Szerintem azóta is azon tanakszik a bankos hölgy, hogy mi ütött belénk, amikor egyszerre hárman kiáltottunk fel, hogy Úristen, ez a Balaton! Magyarul, persze. És csak bámultuk a monitort, az osztrák közszolgálati csatornát, és egy percig otthon voltunk.
Aztán persze elindultunk le a kanyaros szerpentineken, eljutottunk Swarovsky álombirodalmába, ahol a kristályok minden érzékszervünkkel játszottak, ahol mindenki belekóstolhat a csodába. Egy korábbi bejegyzésben már írtam erről, kattintsatok ide, vagy a weboldalukra, és ha Wattens közelében jártok, síelés előtt vagy után, vagy szabadnapon, akkor nézzetek szét itt.
Egyébként az ilyen kirándulások, közös programok teszi elviselhetővé az ittlétet, és ezek a feltöltődések kellenek ahhoz, hogy egy újabb hetet kibírjunk. És bár a szívünknek a balatoni tanúhegyek a legkedvesebbek, azért ezek a tiroli csúcsok is sok csodát rejtenek.
Egy ilyen csoda a hegyekkel körülvett Innsbruck is, ahol a vásárlás mellett igazi nagyvilági feelingben is részünk lehet. Nyüzsgő emberek, soksávos utak, autópálya és kanyargó folyó, történelmi belváros, és igazi adventi hangulat fogadott bennünket.
A bécsi karácsonyi vásár kistestvére az Innsbrucki, de ugyanolyan látványos, a forralt bor, forró csoki és bratwurst ugyanolyan finom. Az árai pedig a Vörösmarty téri vásárhoz hasonlóak.
Az adventi vásárokról és ételekről a másik blogomon írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése