Ha az álmaink magasra szállnak, meg kell küzdenünk értük

2011. december 14., szerda

Csúszik

Leesett az első hó, ami nagyon szép, fent a hegyeken, de nagyon csúszik lent a szerpentines utakon. Persze, ez még nem a hóláncos szitu, de már villog az autóban a vigyázz, fagyos út jelzés. Vigyázok, persze, hisz még nincs rutinom ezeken a meredek kanyaros hegyi utakon. Néha úgy érzem magam, mint egy tanuló vezető, pedig már több mint százezer kilométert levezettem. Szerencsére az autó biztosan fekszik a kanyarokban, csak én izgulok, hogy a hátsó kerék meghajtás elég lesz-e a két kilométeres kanyaros emelkedőn.

Megcsúszni nem is az autóval csúsztunk, hanem saját akaratunkból, a jégpályán.

Az úgy volt, hogy fáklyafényes adventi vásár van minden pénteken és szombaton a völgyben levő faluban, Mayrhofenben, és néhány forralt bor után kitaláltuk, hogy ki kell próbálni a közeli korcsolyapályát is. Ha van kamerás felvétele a helynek, akkor szerintem lassan letölthető lesz az anyag valamelyik videomegosztó portálon.

Mert a négy emberből csak ketten tudtunk korcsolyázni, a lányok még józanul sem koriztak, csak aszfalton. Persze, én el sem tudtam képzelni, hogy valaki tényleg nem korcsolyázott még, hiszen nekem otthon ott a Balaton, vagy a szigethalmi Duna-ág, és ha télen hideg van, akkor én kicsi korom óta korcsolyázok.

Béreltünk hiper-szuper koricipőket, és a műjégen találtunk oktató pingvin babákat is. Persze Kata és Amanda az élő emberi tanításban hittek, vagy reménykedtek. Mert a jég csúszik, nagyon, és hatalmasakat lehet seggre ülni, orra esni. Józanul is, mi meg ugye már túl voltunk a vásári forralt borozáson. De ez adott kellő bátorságot ahhoz, hogy a lányok jégre jöjjenek. Próbálkoztunk tanítgatni őket, ebből páros esések lettek, nagyon nagyok. Volt egy akkora borulásunk, hogy könyökök, térdek pompáznak a lila minden árnyalatában azóta.

Sírva nevettünk saját magunkon, de megyünk még, mert korizni jó. Szól a zene, friss a levegő, és jól érezzük magunkat. Másfajta elfáradás ez, tökéletes levezetése egy 10 órás munkanapnak. Erőt ad a következőhöz.

Ha pedig több hó esik, akkor megtanulunk síelni, és megyünk a szánkópályákra is. Reszkessen minden és mindenki, aki az utunkba kerül…..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése