Bár este nem látjuk a hegyeket, amikben napközben egy-egy percre gyönyörködünk-mert még kétszer ugyanolyannak nem láttam a csúcsokat, amik körbeveszenek bennünket, az estéket várjuk minden nap. Hol párás, ködös egy-egy része a hegyeknek, hol havas, hol ragyogó kék ég öleli körbe a csúcsokat. Van, hogy csak egy részükre süt a nap a felhők közül, olyankor az a rész zölden ragyog, míg az árnyékos helyeken egész nap zúzmarás minden háztető.
Ha telihold van, akkor a hold ezüstös fényében fürdenek a havas csúcsok, de ezt a szobából, konyhából nem látjuk egész este.
Mondjuk nem semmi úgy vacsorázni, hogy alattunk a völgyben levő falu fényeit látjuk, ragyog a hold, és megvilágítja a havas csúcsokat. Ilyenkor elfelejtjük, hogy az ecet kimarta a kezünket, vagy hogy a gumikesztyűbe beleizzadt a tenyerünk.
Egy sima vacsora, amit Melinda dob össze az új tűzhelyen, vagy egy Amanda anyukája által sütött hortobágyi palacsinta és hentes leves, vagy töpörtyű lila hagymával jobb összekovácsoló erő, mint bármilyen tréning, vagy továbbképzés.
Lassan már beszerzünk minden hozzávalót az igazi főzésekhez, sütésekhez, sőt, már jénai tálunk is van, amiben kenyeret sütök.
Minden reggel azt várjuk, mikor lesz öt óra, és mit is csinálunk este.
Csatangolunk, pihenünk, pezsgőzgetünk, vagy netán valakinek a szülinapi buliját ünnepeljük. Mindig van ok arra, hogy összejöjjünk, és erőt gyűjtsünk a másnapra.
Bár Melinda szülinapi bulija óta kicsit óvatosabban kell duhajkodnunk, mert a függöny nélküli konyhánkban igazi magyar bulizós, asztalon táncolós estét csaptunk vagy tizenöten, aminek elég nagy visszhangja lett, erről részletek és fotók akkor, ha megtudjuk, mi is lesz az igazi büntetésünk, azon túl, hogy azóta folyamatos szivatáson vagyunk munka közben.
Ma este korcsolyázni és forralt borozni megyünk, gyönyörűen esik a hó, igazi adventi hangulat van.
Addig meg egy hóeséses gyalogtúrára indulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése