Elvarázsolt karácsony

Csak akkor vagy egyedül, ha senki nem gondol rád-írta egy kedves barátom Szenteste.

És bár nem voltam egyedül, hiszen a többi magyar Zimmermadchennel együtt vacsoráztunk, azért ez a karácsony inkább egy átlagos szombat este volt, mint igazi ünnep.

A fát már két hete feldíszítettük, a családunknak szánt ajándékokat feladtuk postán, és mi is megkaptuk azokat a csomagokat, amiket otthonról küldtek nekünk.

Hallgattunk karácsonyi dalokat, koccintottunk, és finomakat ettünk, nevetgéltünk-köszönjük a sok-sok hazai finomságot Melinda szüleinek; de azért furcsa volt nem otthon ünnepelni.

Persze, felöltöztünk szép ruhába, ünnepi terítés is volt, meg igazi terülj-terülj asztal-a szarvaspörkölt is tökéletes volt-köszi, Tomi.

Míg egy éve az volt a legnagyobb problémám, hogy a két ünnep között én semmiképp nem akarok dolgozni, most szóba se jöhetett, hogy ma pihenjünk. Hiszen a szálloda tele van karácsonyozó családokkal, ünneplő-pihenő emberekkel. Akiknek ma is ki kellett takarítani a szobáját, akiktől le kellett vinni a sok ajándékzacskót, karton dobozt, akiknél fel kell porszívózni a tűleveleket, és akiknél el kell mosni a boros és pezsgős poharakat.

Nekem fura volt azt is látni ma, ahogy családok berendezkednek egy szállodai szobába ünnepelni.

Persze, kényelmes, mert nem kell se főzőcskézni, se takarítani, sőt, még fát sem díszíteni, de pont a közös készülődés öröme veszik el egy ilyen kényeztetős ünnepen. Pont azt nem látják a gyerekek, hogy anya főz, nem érzik a mézeskalács illatát a konyhából, nem látják, ahogy az apjuk beleerőszakolja a fenyőt a tartóba, és nem készítenek díszeket sem a fenyőfára.

Sok minden megvehető a világon, sok mindent megcsinálnak helyettünk mások, vagy most éppen én, de azt hiszem, bármennyi pénzem lesz, ha valaha lesznek gyerekeim, akkor ugyanúgy készülök velük a Szentestére, ahogy azt otthon láttam. Mert azok az órák, azok az illatok, mozdulatok nem vehetők meg pénzen, és nem helyettesíthetők egy délutáni masszázzsal vagy szaunával.

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt, gondol rám, ránk, és persze holnapra még jó ünneplést, nekünk pedig borravalós jó munkát! Elvégre karácsony van...