Az első nap

Amikor sírni sincs erőm a fáradtságtól.

Az elmúlt 10 évben nem porszívóztam annyit, mint ma. És ez a könnyebb része.

Az, hogy agyban teljesen le kell állni, és nem szabad belegondolni, hogy vendégként milyen jó lenne itt, az alap. Agy és telefon reggel letesz, át kell állni valami automata üzemmódba.

Na, erről eszembe jutott a kocsim is. Hogy tényleg eladom a francba, és hazamegyek. Most. Vonattal. Vagy gyalog.

Mert hiába nézek ki az ablakon vagy állok ki a teraszra, és néz vissza rám a 2 ezer méteres Finkenberg hóval festett gleccsereivel, nekem a szobában levő rumlit kell megszüntetni.

Ami a kifizetett lakosztályok árával arányosan növekszik. Sem jóízlés, sem igényesség nem jár a pénz mellé.

Nekem a kezem jár, meg a lábam, és néha eltévedek, és fogalmam sincs, miért a lila törlőkendő kell a wc-be, és a zöld a szobába. Vagy fordítva?

Meg hogyan kell ezeket a takarókat összehajtani? És hogy az a forma, amit ma begyakoroltam, holnap nem kell? Mert minden nap másképp ágyazunk?

És a horvát akcentusú német a nehezebb, vagy a pörgős osztrák? És miért ne beszéljek magyarul a kollégákkal?

Persze, így este átgondolva minden logikus, hisz egy 4 csillag superior vendégeihez egy magasan képzett szolgáltatás-marketing csapat állította össze még azt is, melyik nap milyen színű pólóban vagy ingben legyen a személyzet, hogy hány csepp illatosító olaj kell a szobákba, és hogy a különbözőképp összehajtott takarók, párnák nem csak engem nyűgöznek le.

És amíg én egy takarót összehajtok, más végez egy egész szobával.

Fel sem tűnt, hány óra telt el.

Na, pozitívum is legyen már az első napban is. Jó a kaja. Majd írok erről is.

Meg arról, hány magyar dolgozik kint, akiknek velem együtt semmi közük nem volt sem a vendéglátáshoz, sem a szállodás munkákhoz.

És arról, hogy hány magyar felszolgáló dolgozik itt, ahelyett, hogy otthon maradna, és ezzel a tudással, vendég iránti elkötelezettséggel és szakmai alázattal miért nem fizetik meg őket sem a Balatonnál, sem Budapesten.

Szerintem álmomban asztalterítőket fogok színek szerint szortírozni.

Vagy 164-es gyerek köntöst keresek egy hatalmas mosókonyhában több száz törölköző és ágynemű között.