Miért vágok bele?

Sokan kérdezik, hogy két diplomával, viszonylag jó szakmai múlttal miért vágok bele, és indulok neki ennek az ismeretlen világnak.

Miért nem próbálkozok itthon elhelyezkedni? Miért nem elég az a fizetés, amit itt felajánlanak nekem?

Azért, mert az álmaim megéléséhez nem elég az a pénz, amit itt az álmaim munkájával összeszedek-ezalatt a szabadúszó újságírót értem; de egy bejelentett nettó 80 ezres tanácsadói munka és jutalék sem túl bíztató.

Igen, lejjebb adhatnám a vágyaimat, eladhatnám az autómat, pont nullára jönne ki a megugrott törlesztő részletek miatt, és igen, a hedonista életmódot is fel lehet függeszteni.

De mi marad akkor a világból? Ha napi 8-10 óra munka után sem biztos, hogy a hitel kifizetése után még meg tudom tankolni az autómat, ha nem engedhetem meg, hogy néha beüljek, és igazán finomakat egyek vagy igyak, és el tudjak menni egy-egy fesztiválra, és meg tudjam venni a kedvenc íróim könyveit?

Miért vág neki a világnak sok hozzám hasonló ember, és áll be szobalánynak egy időre?

Azért, hogy valóra váltsa az álmát, hogy ne kelljen szakbarbár, képzetlen, de újgazdag vállalkozóknak bizonygatni, reménykedni abban, hogy nem verik át a hónap végén, és megkapja a fizetését.

Most nem megyek bele az elmúlt fél év részleteibe, hogy milyen munkákkal és munkáltatókkal találkoztam, milyen ígéretekkel van tele a padlás, és hány helyen vertek át, vagy csak akartak átverni. Aki pedig emberileg vagy szakmailag jó munkáltatónak bizonyul, annak még nincs pénze egy teljes állású szakemberre.

Lesznek majd bejegyzések egy-egy korábbi sikertelen projektről, hogy lássátok, nem azonnal hagytam itt mindent.

De a tartalékok végesek, pénzt kell keresni, és erre most ez a megoldás tűnik a legegyszerűbbnek.

Hú, ez rossz szó. Hisz nem lesz egyszerű, félek is, nagyon. Részleteket nem is tudok a rám váró munkáról, de azt hiszem, ez jobb is, mert akkor megfutamodnék, mielőtt elindulok.

Vendégként könnyű dolga van az embernek, amikor a szállodai szobába belép, most igyekszem megmutatni a másik oldalt.

Minden nehézségével és szépségével, időnként pedig egy-egy visszautalással, hogy miért nem Magyarországon találom meg a boldogulásomat.

Próbálok erőt meríteni abból, hogy olvassátok, és segíteni annak, aki bizonytalan.