Kolbászból a kerítés

A szállodában közel 100 szoba van, ezek egy része emeletes, több fürdőszobás lakosztály. Van, amelyik több mint 80 négyzetméter.

És ezeket mind ki kell takarítani, minden kis sarokra figyelve a plafontól a wc keféig.

Még az sem mindegy, milyen alakúra van hajtogatva a takaró és a párna.

Már rájöttem arra is, hogy a szobák ellenőrzésekor csak azokat a helyeket csekkolja a főfrau, amit alapból simán kihagynék. A tv mögötti zsinórok alatti asztalsáv, a legfelső polc leghátsó sarka, a függöny mögötti szőnyeg vagy a legmagasabban levő ágykeret tetejének a kis dísze.

A bejárat előtt van egy kutyáknak fenntartott terület, vízzel, és kutyatörlő kendőkkel, hogy ne hozzák be a sarat. Na, még ezek a kendők is egyformára vannak hajtva.

A kerítés és a korlátok ugyan nem kolbászból vannak, de ez a szálloda sokkal több egy mesebirodalom közepén megbújó varázslaknál.

Az egyetlen baj vele az, hogy ezt nem vendégként élvezem.

Minden szobából más a kilátás, ahol eddig voltam, a környélbeli hegyekre, vagy az alattunk levő falucskára nézek ki, erőt merítve.

Avendégek nem érzékelhetik azt a káoszt, ami egy-egy nap el tud uralkodni, nem látják a Privat feliratú ajtók mögött azt a rohangálást, ami akár a konyhától az étteremig, akár a mosodától az elnöki lakosztályig tart.

És ők nem tévednek el a folyosók és alagsorok labirintusában sem egy teli szennyeskocsival, mint ahogy az nekem sikerült. Három lifttel jutottam csak el a mosodához, minden emeleten körözve kicsit a kerekes kocsival.

Ma már nem fáj annyira minden mozdulat, de a lelkem sajog. Apró dolgok is nagyon tudnak hiányozni, és hiába kedvesek és segítőkészek a lányok, egyedül vagyok.

És folyamatosan jár az agyam, hogy pénz kell, pénz kell, és meg tudom csinálni, meg tudom csinálni. Ha húszévesen veszik az akadályt, akkor nekem is menni fog. Aztán, hogy persze, hiszen ők most kezdik, nekem meg újra kell. És egy darabig utálom a körülményeket, majd rájövök, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy most így kell a saját életemet helyrehozni.

Mert egyszer igenis, újra szeretnék belehuppanni egy sok csillagos szállodai szoba ágyába, nem is gondolva arra, hogy vajon hány percig küzdött a feszes lepedővel és a tökéletes mértani alakzatra hajtott takaróval a szobalány.