Amikor szabad vagyok

Amikor szabadnapos vagyok, szeretek itt lenni. Igaz, lenne pär ember, akivel szivesen csatangolnek a környeken, es ök most messze vannak, de egyedül is nagyon szeretek az erdöben turäzni, szivni be a friss levegöt, es elfelejteni a sok apro konfliktust, ami a napi munka resze.

Ma a közeli Asteggben voltam gyalog, ez egy 2 oräs seta fel a hegyre 1170 m-re, közel 200 meteres szintkülönbseg, es persze ugyanennyi vissza is.

Mivel meg nincs ho, szäraz uton, hol az erdei ösvenyeken, hol a kanyargos hegyi autouton gyalogoltam. Ahol sütött a nap, ott nem is kellett volna räm a kabät, de az ärnyekos reszeken be kellett öltözni: sapka, säl, kesztyü.

Az itt lakok szerint nem normälis, hogy igy november vegen meg nincs ho, nekem is fura volt lätni a harsäny zöld legelöket, vagy a lilän kandikälo harangvirägokat a füben.

A foton läthato vendeglö teraszän napoztam, kabätban, persze.

Fura, hogy a teli szezon csak december 3-än kezdödik, es addig nincs nyitva szinte semmi. De az ettermek teraszaira helyenkent kirakjäk a padokat pärnäkkal, le lehet ülni, de senki nincs, aki kiszolgälna. Az is igaz, hogy az egesz tura alatt csak 2 emberrel talälkoztam, tehät nincs tömeg.

Viszont ezerrel keszülödnek, a hegyi utak egy resze le van zärva, frissen ujitjäk fel a burkolatoat, festik ujra a jeleket, a veghajräban vannak a panzio es szälloda felujitäsok, es mär a sifelvonok is az utolso takaritäsra värnak.

Lassan megtelik a környek gazdag sielökkel, kinyitnak a hüttek, es kezdödik a tavaszig tarto örület hajnalig mulatozo turistäkkal, es szabadnap nelküli szezon munkäsokkal.

Lassan megerkeznek a sioktatok is, ök is egy felsöbb kasztba tartoznak a dolgozoi ranglistän.

Addig is, amig szabadnapot kapok, iräny az erdö, hogy oxigennel es friss gondolatokkal töltsem fel magam. Bär aludni is kellene, amig birom szusszal, addig az erdöböl meritek eröt.

Akit erdekel a kedvenc erdös mesem, az klikkeljen ide.