Zuhatag

Felfedeztem két vízesést a szálloda közelében. Ezek tíz perc sétára vannak a hoteltől, így bármikor könnyen el lehet bújni a világ elől, vagy akár csapatostul ki lehet vonulni az erdőbe, és kicsit felverni a csendet.

Télen még szebb lesz majd, amikor a hatalmas hóban bukdácsolhatunk, vagy majd olvadáskor, amikor sokkal több víz zúdul le a hegyről.
Nyáron pedig akár fürdeni is lehet bennük, addig pedig néha munka közben kapok a nyakamba egy adag vizet.
Hogyan?
Amikor egy hiper-szuper zuhanykabint kell tisztára mosni, törölni.

Tudjátok, amikor folyik a zuhanyrózsából a víz fentről, van egy vízsugár hasmagasságban, és van egy vízcsap a lábnál is. És ezekhez legalább három csap tartozik. A zuhanyt úgy kell kitakarítani, hogy ecetes vízzel szivaccsal a csapokat, zuhanyrózsákat, a kabin falat is le kell mosni, majd ezt vízzel leöblítjük, és a végén csont szárazra kell törölni az egészet. Cseppmentesen.
Na, ha sikerül a zuhanykabin üvegét lesikálni, akkor jöhetnek a csapok, majd a zuhanytálca alja. Mivel nem túl nagy a kabin, és a csapokkal sem mindig vagyok képben, könnyen kapok egy felső vízmosást a nyakamba. Amitől nem csak vizes leszek, hanem az üveg is vízcseppes.
Lehet újra kezdeni mindent. Vizesen.
Az első zuhanykabinom ráadásul egy kör alakú, részben opálos, részben átlátszó üvegű csoda volt. A szintidőt ötször túlléptem, míg végeztem vele. Többször indultam haza közben, de Erika türelmesen biztatott. Miliciddel, ecettel, gumikesztyűben és anélkül, szivaccsal, frottír kendővel, négykézláb és ágaskodva is próbálkoztam, többször a sírás és a röhögés határán jártam, mire kész lettem vele. Persze, szerintem nem lett tökéletes, izgultam is, hogy ha visszahívnak az ellenőrzésen, akkor hogy küzdök meg vele siräs nelkül újra. Szerencsére az első zuhanykabinom átment a rostán, gondolom a vendégek azóta már többször kiélvezték minden előnyét.